Szabó Lőrinc :Az álom gyanui

Miket szervezel, Álom? Randevúkat,
sírontúli érintkezéseket,
pótolni a sokat,mi elveszett,
éltetni hacsak árnyát is a multnak?
Be jó vagy, be irgalmas! Nyomorultak
hitem szárnyai,s fáj a képzelet:
sose voltam koldusabb,betegebb,
soha még irgalmadra rászorulóbb:
segíts hát te,ahogy tudsz! Mámor,ész
vissza nem hozza,erő,semmi pénz,
őt,testileg, és semmi szenvedés:
de te igen! – nagynéha csak, de úgy,
hogy felrázod vele az ős gyanút:
Hátha van az Itt s Ott közt mégis út?


Nincsenek megjegyzések: