Yvan Goll :Vízesés

Ember és víz
az ősmozgás ti vagytok
a világerők hajtóereje: ti vagytok a szellem!
Isten magasztosan és szikla szilárdan nem áll meg!
Sugártok szétmorzsolja a gránittömböket
szétpattan hangotoktól a halál hallgatása.

Ó vízesés, te gyöngyös táncos
egyetlen, tömött víztörzsedből
millió virág virul föl a földön!
Az útgödrök mérges csalánját öntözöd,
a pálmák zöld szökőkútját te hajtod;
nefelejcs didereg a harmatodban
és fölszív rézpumpákkal a dús, zsíros olajfa.
Te vagy a föld végtelen szeretője!
Így én, halhatatlan szeretőd, így akarok
ömölni s túlömölni az emberiségen én is!
Lefele, lefele a magányból
szeretettől habosan olvadni széjjel,
(a csúcsokon mértem föl a völgyek mélyét)
ömöljek vissza én is az emberiséghez
a béklyózottak és legyőzöttek sötét szakadékaiba,
az ügyesek és terméketlenek szürke pusztáin át,
a szegények és együgyűek végtelen síksága felé,
az elűzöttek és hontalanok füstös kikötői felé -
lefele, engedelmesen, az örök törvény parancsán,
önmaga gazdagodik, ki elajándékozza magát.
Tajtékzó szájjal és nevető szemekkel
tékozlom el az éjjel nagy szerelmét,
adom magam s adom, mert jól tudom:
a föld gleccserei legyőzhetetlenek,
legyőzhetetlenek a szív forrásai is!

Márai Sándor fordítása