Valaki visszahív ...

Van egy nagyon szép jelenet a Rubljov életéről szóló filmben, a harangöntés. Amikor a kis harangöntő, Aljosa megönti a harangot, és akkor így önkívületben dolgozik heteken keresztül. Nem eszik, nem iszik, újra önti, szétvereti. És amikor megszólal a harang, akkor ez a harangöntő kis mester ez kimegy a pusztába, búzaföldre, mialatt mindenki ünnepel és a főpap megáldja a harangot, azalatt ő a pusztában magányosan sír.
Így van ez. Hogyha az ember mindent belead egy munkába, akkor a siker pillanatában magányos lesz. Akkor nem mi reprezentálunk. Nem az az ember reprezentál, aki dolgozik, aki a szívét-lelkét beleadja ebbe a dologba. Engem mindig ugyanez az érzés fogott el. Kiüresedik az ember. Akkor olyan magányos lesz.

A sikert akkor nem olyan könnyen éli meg, mert akkor elengedi ezt a gyereket, ami az ő teremtménye. De hogy az abban a pillanatban inkább egy nehézpillanat, furcsa módon...

Azért volt fontos pillanat, hogy én adhattam át a Magyar Köztársaság ajándékát a pápának, mert akkor éreztem hogy valaki visszahív a pusztából. Hogy akkor valaki odajön, és akkor azt mondja, hogy "ne sírj itt, gyere ünnepelj velünk". És ez egy nagyon szép, nagyon mély pillanata volt az én életemnek.

Rubovszky Rita, múzeológus