Bartalis János: De különben csend van

Te, bolondos fiúcska, miért nem alszol? Te?
Mindenki oly édesen pihen.
Csak te zavartad meg reggeli álmod.

Te, bolondos fiúcska, hát mit akarsz?
Élvezni a reggelt? ...
Eredj aludni!

Nincs még semmi látnivaló,
minden aluszik még.

Csak egy csodálatos szekér indult el
derékig tűzben a hegy tetején -
De különben csend van, nyugalom van még.

Csak az a különös szekér
- én nem tudom -
de mintha csupa virágon menne,
és olyan valami mozgásféle is
támadna nyomában.
De különben csend van.

Csak a bokrok népesültek be,
és a levelek széle fénylett meg.
Na, meg aztán - én ugyan nem értem -
de mintha mámoros versenybe
kezdenének a madarak,
vagy minden madár
19-féle nyelven szólalna meg.
De különben csend van. Határozottan csend van.

Csak az a babonás rigó a víz partján
- én nem tudhatom -
de mintha egy kicsit
megrészegült volna a napsugártól.
De különben csend van. Nagy nyugalom.

Csak egy-egy éberszemű gazda kocog el
csengős lovával a kertek alatt.
Csak egy-egy csapat virágárus-leány
siet ki kosarával a piacra. -
De különben csend van, s minden aluszik még.

Csak valami vadoroszlán-féle erős illat
kapott lábra,
mert a reggeli szél üde ajkával csókdosta
s az bódítgatja az emberek fejét
és - én föl nem foghatom -
de mintha megmozdulnának a fák,
mint virágos karok a dal szárnyán,
levegőben, vízen, úton,
mindenütt csak kacagó
virág-máglyák gyúlnának.

Harangok kondulnak meg
és harsonák szólalnak meg
minden dobásnyira.
Az embereknek ezek hallatára
mintha kiszállna
az erő inaikból, mert megbűvölten,
mozdulatlan állnak
- én nem tudom -
de mintha térdre roskadnának.
De különben csend van. Határozottan csend van.

Csak a hattyúk kezdtek valami
furcsa játékba a tavon
és a vízi madaraknak mehetett
fejükbe az illat,
mert olyan bizsegő és izgatott a daluk.
És - én föl nem érhetem ésszel -
de mintha meglopták volna a természet
minden színét,
olyan pazar-csillogó a tolluk.
De különben csend van.
Határozottan csend van.

Csak úgy tesz minden, mintha élne.
Csak úgy tesz minden, mintha szállna,
szállva-szállna, szállna.
Csak úgy tesz minden, mintha örökre
magába akarna bolondítani.
Én nem tudom, miféle időszak van -

de mintha minden vágyna, szólna,
várva-vágyna, vágyna.

Én nem tudom, miféle időszak van -
csak olyan szép minden,
olyan végtelenül elragadó
és olyan mámoros. -
De különben csend van.
Határozottan csend van.

És te, bolondos fiúcska, mégsem
akarsz aludni.
Pedig ezeket leszámítva -
hidd el, hogy csend van.

Határozottan csend van.