De ma is, ha megkérdem magam,
vajon azóta megszoktam-e az emberek között,
becsületesen valahogy így kellene felelnem: igen.
De a szívem mélyén él egy titokzatos nem is.
Mert az őzeket egészen sohasem lehet megszelídíteni.
2 megjegyzés:
tükör
írta...
Arozika, ez a gondolat mélységeket megérintő, a maga egyszerűségével...és mégis páratlanul finom lélekhatása van.
Te tudod a legjobban, mi lélekemberek, mindig a szelíd vadak kíváncsi jószándékával fordulunk az emberek felé...ez olykor felbátorít minket, érteni és tudni vágyjuk, hogy önmagunk rejtekéből előmerészkedve, mit tartogat az út túloldala, ahol a nyüzsgő élet igyekszik csapdát állítani az ámult jószágnak...de az őz megérzi az emberek lelkének illatát, megkülönbözteti azokat, hiszen már megtanította neki valaki korábban a szeretet "levendulatiszta" illatát...
Szép álmokat, Arozika! Remélem, a holnapi napodon besüt lelkedbe a melengető napfény, sokszor gondolok Rád, lélekbékét kívánok!
2 megjegyzés:
Arozika, ez a gondolat mélységeket megérintő, a maga egyszerűségével...és mégis páratlanul finom lélekhatása van.
Te tudod a legjobban, mi lélekemberek, mindig a szelíd vadak kíváncsi jószándékával fordulunk az emberek felé...ez olykor felbátorít minket, érteni és tudni vágyjuk, hogy önmagunk rejtekéből előmerészkedve, mit tartogat az út túloldala, ahol a nyüzsgő élet igyekszik csapdát állítani az ámult jószágnak...de az őz megérzi az emberek lelkének illatát, megkülönbözteti azokat, hiszen már megtanította neki valaki korábban a szeretet "levendulatiszta" illatát...
Szép álmokat, Arozika!
Remélem, a holnapi napodon besüt lelkedbe a melengető napfény, sokszor gondolok Rád, lélekbékét kívánok!
Kedves vagy Tükör!
"Nics
Semmi
Baj!"
Neked is szép napot!
Megjegyzés küldése