Látod, én kisgyerek vagyok.
Ha nem jössz, én sírok utánad.
Úgy várlak téged, mint édesapámat.
A kiskapuig elédszaladok
És ott a kis padon
A kerítésre fölkapaszkodom
S úgy lesek ki az országútra
Az orgonabokrok felett,
Hogy jössz-e már. Lihegve, futva,
Ujjongva eléd szökdelek.
Te messziről már csókot hintesz,
Egy mosollyal magadhoz intesz,
S ha tárt karokkal, kipirultan,
Nyakadba ugrom s átölellek,
Megcsókolod borzas hajam
És mondod: Én kicsi fiam!
És azután oldalad mellett
Megyek befelé büszkén, boldogan.
Hívón nevet a lámpa odabenn
És az arcunk ragyog,
És Te odabenn cukrot adsz nekem.
Mert lám én kisgyerek vagyok.
Ha nem jössz, én sírok utánad.
Úgy várlak téged, mint édesapámat.
A kiskapuig elédszaladok
És ott a kis padon
A kerítésre fölkapaszkodom
S úgy lesek ki az országútra
Az orgonabokrok felett,
Hogy jössz-e már. Lihegve, futva,
Ujjongva eléd szökdelek.
Te messziről már csókot hintesz,
Egy mosollyal magadhoz intesz,
S ha tárt karokkal, kipirultan,
Nyakadba ugrom s átölellek,
Megcsókolod borzas hajam
És mondod: Én kicsi fiam!
És azután oldalad mellett
Megyek befelé büszkén, boldogan.
Hívón nevet a lámpa odabenn
És az arcunk ragyog,
És Te odabenn cukrot adsz nekem.
Mert lám én kisgyerek vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése