Odabenn bimbófakadás van.
Tüzel az ég,
És fürdik minden napsugárban.
Jaj, és az ajtó zárva van,
Jaj, és az ajtó zárva van!
Odabenn szín, fény, tűz nevet,
Mosolyog minden,
És engem minden kinevet.
Jaj, és én nem tudok bemenni,
Jaj, és én nem tudok bemenni!
Pedig a kert is az én kertem,
Mind a virág.
Én ültettem és én neveltem.
Jaj, mégis idekint vagyok,
Jaj, mégis idekint vagyok!
A kertem ma kitagadott,
Világnak űzött.
Ma hazátlan koldus vagyok.
Csak kerülgetem a kerítést,
Csak kerülgetem a kerítést.
Ó jaj, ez a könnyeim átka.
Nevet a kert,
És aki sír, az előtt zárva.
Odabent sírni nem szabad.
Odabent sírni nem szabad.
A könnyek, a könnyek átka ez!
Bús száműzött én,
Mind a két szemem könnybe vesz,
És, jaj, nem tudom letörülni;
És, jaj, nem tudom letörülni!
Tüzel az ég,
És fürdik minden napsugárban.
Jaj, és az ajtó zárva van,
Jaj, és az ajtó zárva van!
Odabenn szín, fény, tűz nevet,
Mosolyog minden,
És engem minden kinevet.
Jaj, és én nem tudok bemenni,
Jaj, és én nem tudok bemenni!
Pedig a kert is az én kertem,
Mind a virág.
Én ültettem és én neveltem.
Jaj, mégis idekint vagyok,
Jaj, mégis idekint vagyok!
A kertem ma kitagadott,
Világnak űzött.
Ma hazátlan koldus vagyok.
Csak kerülgetem a kerítést,
Csak kerülgetem a kerítést.
Ó jaj, ez a könnyeim átka.
Nevet a kert,
És aki sír, az előtt zárva.
Odabent sírni nem szabad.
Odabent sírni nem szabad.
A könnyek, a könnyek átka ez!
Bús száműzött én,
Mind a két szemem könnybe vesz,
És, jaj, nem tudom letörülni;
És, jaj, nem tudom letörülni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése