A fájdalom felkarcolta bőrödet, ekkor a Napba néztél, majd a Holdtat figyelted, és megértetted, amit az emberek évszázadok óta réges-régen tudnak, mégis félnek, hogy kimondják, s ezzel nyíltan elismerjék: a mulandóság fölött a múlhatatlan él. Ez az aprónak látszó, de nagyon jelentékeny csoda kis helyre költözött: a szívedbe - arra a hídra, amelyik összeköti a magadról alkotott nézeteket a világ felfogásával. Él a híd, adj neki erőt; ha gyönge, élesztgesd, töltsd meg az élet fényével, és kérlek, élj, élj, élj!
2 megjegyzés:
Gyönyörű gondolat, Arozika, mélyen érintett és örök igazságra tanított engem.
Napról napra visszatérni hozzád, olyan, akár a folytonos utat keresni, majd ezer bölcs szó által és számlálhatatlan igaz gondolaton keresztül rátalálni és bátran megélni önnön érzéseinket.
KÖSZÖNÖM!
Legyen az éjszakád boldog álmú, pihentető! Kívánom!
Igen, örök igazság , csak....nehéz elfogadni, megélni.
Keresem azt az utat Tükör , néha már rátalálok,sokszor még megtorpanok, de sejtem merre is lehet..
Tényleg olyan ez, mint a hinta...
Jól van ,semmi szomorúság....ez egy szép nap lesz :)
Neked is csodás napot kívánok !
és én KÖSZÖNÖM!
Szia!
Megjegyzés küldése