A költészet valami más volt,
Valami tétova remény.
Hajolj a tiszta forráshoz:
ez a költemény.
Hogy ami elpereg szerte,
Az legyen drága kincsed.
Égi és földi egyszerre,
Felhő-rajz, fény tekintet.
Hogy ami széjjel foszlott,
Patakvíz, harmat cseppje,
A sötét égboltot
szivárvánnyá teremtse.
S ami világot jár át
A magányos kereszten:
A szeretet csodáját
add, hogy megénekeljem.
Valami tétova remény.
Hajolj a tiszta forráshoz:
ez a költemény.
Hogy ami elpereg szerte,
Az legyen drága kincsed.
Égi és földi egyszerre,
Felhő-rajz, fény tekintet.
Hogy ami széjjel foszlott,
Patakvíz, harmat cseppje,
A sötét égboltot
szivárvánnyá teremtse.
S ami világot jár át
A magányos kereszten:
A szeretet csodáját
add, hogy megénekeljem.
2 megjegyzés:
Nahát, Arozika, gyönyörűséges válogatással tetted még különlegesebbé ezt a napot, olyan csodákat alkotsz itt, amelyek által a valóságban is megérinted az olvasót, itt lenni olyan, akár egy ölelés mélyébe bújtatni szépre szomjazó lelkünket.
KÖSZÖNÖM, hogy folyvást betekintést adsz kimeríthetetlen szépség-gazdag lelkedbe!
Álmodat vigyázzák a szép gondolatok!
Jaj, Tükör,mindig öröm téged olvasni, gyönyörűen bánsz a szavakkal
...de azt Te is tudod ,a dícséret nem engem illet, hanem ezeket a nagyszerű embereket akik a mi örömünkre ilyen csodás remekművekkel ajándékoznak meg bennünket :)
Legyen egy igazán szép napod! Kívánom!
Megjegyzés küldése