29 éves volt. És a nyomorúság már elnyűtte. Már nem tudott fölényes derűvel mosolyogni nélkülözésein. Mosolya egyre kesernyésebb lett. Már titkolta, szégyellte nyomorát, méltatlannak találta, élhetetlenségnek tekintette. Önmagával való elégedetlensége komorrá tette, aláásta önbizalmát, végül már a tehetségében is kételkedett. Amikor a költő olyan kétségbeejtő helyzetbe jutott, hogy csomaghordást kellett vállalnia, költeményeiben a szegénységet szinte tudományos szenvtelenséggel definiálja. Racionalista ódái és tankölteményei elvontak, hűvösen szenvtelenek, és ellenállhatatlan lendületűek.
József Jolán
József Jolán
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a múlt meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedni terhem alatt-
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése