Végül is elfeledlek. — Éppen úgy
mint annyi mást: — fontosat, napi gondot.
(Mert az voltál.) — S mint mellékest, bolondost.
— Egy nap a kettőnk ügye is avult,
dohos, molyrágta, ronggyáfoszlott múlt
lesz! — Még nem tudom: tegnap mért ásított
bennem az unalom s a rég áhított
közöny? — Pedig rád gondoltam... — Borult
kedvvel ezt-azt rakosgatni kezdtem
a szekrényben aztán. — Szellőzetlen
(úgy találtam) a felöltőm... S amott
könyvszag... — Kinyitottam az ablakot...
Hiába — mert zárt idegzetemben
emléked csak tovább áporodott.
mint annyi mást: — fontosat, napi gondot.
(Mert az voltál.) — S mint mellékest, bolondost.
— Egy nap a kettőnk ügye is avult,
dohos, molyrágta, ronggyáfoszlott múlt
lesz! — Még nem tudom: tegnap mért ásított
bennem az unalom s a rég áhított
közöny? — Pedig rád gondoltam... — Borult
kedvvel ezt-azt rakosgatni kezdtem
a szekrényben aztán. — Szellőzetlen
(úgy találtam) a felöltőm... S amott
könyvszag... — Kinyitottam az ablakot...
Hiába — mert zárt idegzetemben
emléked csak tovább áporodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése