Radnóti Miklós: Tavaszi szeretők verse

Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák közt és
árnyékkal áldja
testünket a táj! hallod,

hogy terül a füvön a
fény és pattan a fákon
dallal a hajtás! csak

csörgető fekete tücskök
zaja dicséri most
fűnek és fának
jó örömét! nézd

a vízen, messze partok
homályos tövén
tükrösen fénylik
tavaszi kedvünk! mert

mi vagyunk most a fű,
a fa, a part, az öröm is
és szépszavú áldása
a tájnak!

2 megjegyzés:

tükör írta...

Szia Arozika!

Ó, szerintem mondanom sem kell! Pótolhatatlan lélekgyöngyszem minden bejegyzett csodád, de hiszen odabent születnek, mások nem is lehetnének.
Nem tudom, mondtam-e már, de itt minden olyan spontán érzelmeken alapul, imádnivaló a szellem, ahogy készíted, mindig aktuális érzések, gondolatok, valahogy az olvasó átérzi milyen a hangulatod, bámulatos lélekfinomsággal szerkeszted! :)

Remélem, már minden nappal jobban gyógyulnak a fizikai és lelki hegek, tudom, hogy a hamarosan örökfészket rakó napsütés már a legjobb formádban és egészségedben talál, tudom, nem csupán remélem!
Csak mindent lassan, apró lépésenként, és minden rendben lesz!
Legyen lélekbékés álmod, gyönyörű vasárnapod! Szeretettel kívánom!

Arozika írta...

Helló Tükör!

Igen, szeretem a tavaszt, szeretem Radnótit...gyönyörű emlékeim vannak , néha már tudok a szépre gondolni...

Istenem !Látod...most megint eszembe jutott, hogy miért?
Miért éppen Ő , miért velünk?
Megmagyarázhatatlan...vannak kérdések amire ebben az életben sosem fogom tudni a választ.

Békés, szép napot kívánok Neked !