Radnóti Miklós: Az áhitat zsoltáraiból - 7

Ajkadon nedvesen csillan a
messze alkonyok álmos fénye,
mert színes sínek doromboló
útján jöttél te vissza szíves
szíveddel – testedben álmos
délutáni sütkérezések
melegét hoztad el nekem és
úgy ömlött el rajtad a jóság
hogy szégyenlem most ajkamnak
remegését mellyel újra az
ujjaidat csókolom sorra
miközben halottan lehulló
cserebogarak tavaszi síró
búcsúimáját mondogatom.