Radnóti Miklós: Az áhítat zsoltárai - 1

Szakadt, dúlt ajkunk között forgó
feszülő szavaink is csókká
gömbölyödve bujdosnak itt a
díszes pillák között egymásba-
akadt csodáló szemünkben és
elhalnak hang nélkül; amire
születnek az cifra ajándék,
zsoltáros látás és tudós csók
terebélyén sárga rigóknak
szárnyas, csattogó ölelése.


2 megjegyzés:

tükör írta...

Magával ragadó vers-csokor, csodálatos visszfénye a lelkednek, hiszen mindig különlegessé teszed ezt a blogot.

Legyen léleknyugalmas napod, kívánom, hogy a felriadó gondolatok elbéküljenek Benned, Arozika!

Arozika írta...

Helló Tükör!

Igen, így lett teljes , a kötetből kimaradt versek mellé már nagyon rég szerettem volna feltenni.

Igazán kedves vagy, megoldom...
Én is nagyon szép, békés hetet kívánok Neked!