Oly korban születtem amikor ünnepnek számít egy-egy könyv olvasása.
Génjeimben hordozom, így lételemem az egyetemes szeretet.
Talán ezért tartanak "csodabogárnak" - de vállalom!
Szerintem a művészeknek és az amatőr művészeket is ide sorolom,
kutya kötelessége erre feltenni az életét. Egyetemes szeretetről beszélek.
Arról, hogy nyitottak legyünk. Látni engedjük a lehetetlent.
Megismerés, megértés, megtanítani az embereket a szeretet gyönyörére.
A szeretet átadásának szépségére, ami maga a csoda. Életszeretet.
Nyitott szem kell hozzá, nyitott fül.
Szerintem minden leírt sornak VAN mondanivalója és értelme.
Bárki magyarázz bele bármit. Nem kell mindig "megváltani" a világot.
Lehet, úgy tűnik amiről írsz, írunk, írnak napjainkban személyes és
"önző" probléma, de ha valaki odafigyel, lélekkel olvas, bizony magára
ismerhet, vele is megtörténhetett ugyanaz a dolog.
Nem megváltoztatni kell az embereket, hanem megérteni,
együtt élni velük és problémájukkal, a mi problémánk az övéké is.
A hétköznapi történetek is fontosak.
Odafigyelés, beleérzés.
Ez hiányzik ma az emberekből. Csak rohanunk és rohanunk, a megélhetésért,
pénzért, mindig valami másért. A ma nemzedékének lételeme a rohanás.
Talán mi meg tudtunk állni, ebből a rohanásból. Meg tudtuk látni a pillanatot.
Génjeimben hordozom, így lételemem az egyetemes szeretet.
Talán ezért tartanak "csodabogárnak" - de vállalom!
Szerintem a művészeknek és az amatőr művészeket is ide sorolom,
kutya kötelessége erre feltenni az életét. Egyetemes szeretetről beszélek.
Arról, hogy nyitottak legyünk. Látni engedjük a lehetetlent.
Megismerés, megértés, megtanítani az embereket a szeretet gyönyörére.
A szeretet átadásának szépségére, ami maga a csoda. Életszeretet.
Nyitott szem kell hozzá, nyitott fül.
Szerintem minden leírt sornak VAN mondanivalója és értelme.
Bárki magyarázz bele bármit. Nem kell mindig "megváltani" a világot.
Lehet, úgy tűnik amiről írsz, írunk, írnak napjainkban személyes és
"önző" probléma, de ha valaki odafigyel, lélekkel olvas, bizony magára
ismerhet, vele is megtörténhetett ugyanaz a dolog.
Nem megváltoztatni kell az embereket, hanem megérteni,
együtt élni velük és problémájukkal, a mi problémánk az övéké is.
A hétköznapi történetek is fontosak.
Odafigyelés, beleérzés.
Ez hiányzik ma az emberekből. Csak rohanunk és rohanunk, a megélhetésért,
pénzért, mindig valami másért. A ma nemzedékének lételeme a rohanás.
Talán mi meg tudtunk állni, ebből a rohanásból. Meg tudtuk látni a pillanatot.
2 megjegyzés:
Szia Arozika!
Nálad mindig azokat a gondolatokat találja meg az ember, amelyekről azt hiszi, hogy benne megszületve oly nevetségesek volnának, hiszen a mai világban lélekről és lélektápláló művészetről beszélni sokak szemében valóban csodabogárság, és mondd, nem milyen csodálatos ilyen tekintetben "furaként" élni?
Tudom, sejtem, érzem és átélem minden félelmet hordozó gondolatodat, de melletted lesznek, akik tiszta szívvel gondolnak rád, akiknek fontos vagy és akik szeretnek, és alig várom, hogy néhány óra múltán már a gyógyulás megnyugtató időszámítása kezdődjön lelkedben...sokszor gondolok Rád, lélekbékét és nyugalmas éjszakát kívánok, Arozika!
Megérkeztem...olyan ez, mint amikor a ködön áthatol a fény....
KÖSZÖNÖM Tükör :))
Megjegyzés küldése