Ott is volt a tavasz. Nem lehetett tudni pontosan, hogy hol: a hegyeken-e, vagy a patakok völgyeiben, de valahol ott volt. Ezer kis hang jelezte,ezer kis
moccanás. Mint az üverek hóhátát a sok lefutó kis csermely:úgy törték föl
a csönd páncélját is ezek a titokzatos kis zajok.Egy madár pityegése.Ahogy
egy meghajlott ág fölszabadult a hó alól, s a magosba vetette magát. A vizek.
Alig hallható percegés, amivel a rügyek vetik le magukról a tél burkát.
Az a zajtalan nesz, amivel a hó alól fölszabadult avar lélegezni kezd. Ahogy a rothadás és a penész szagát kirázzák magukból a zsöngén fölegyenesedő
fűszálak. Minden.
vége felé, már esténként is tilinkóztak, napnyugta után,a patakpart bokrai
között. Hangjuktól a füzek sorra kibontották barkáikat, s a nappal megolvadt
hólé egész éjszaka zúgott az Urszun lefele. A verőfényben meglengették szerény virágaikat a mogyorók is, és ekkor már ott ült a patak kövein a vízi-
rigó, és úgy fürkészte a rohanó víz titkát, mintha a tavaszt kereste volna benne.
Felpattantak a bükkök rügyei, s frissen mosott zöldjét megszellőztette
a fiatal lomb. A Marosból tömött csapatokban vándorolt fölfele a lepényhal,
s amerre elívott, zöldek voltak már mind az égerek.
A partokon sárgán virágzott a gólyahír, s a tisztások füvét lila kikerics lepte.
...mintha hallani lehetett volna a fákat.
A bükköket ott szemben, s hátul a fenyőket és a nyírfát, ott túl a patakon.
És hallani lehetett a fűszálakat is, ahogy nőttek.
És a virágokat, amikor kinyíltak, itt-ott a fák alatt.
Rendre kinyílt a tavasz is, mint egy imádság.
Wass Albert: A funtineli boszorkány
(Az urszubeli leány-részletek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése