Ez az a kötelék és szentség, amely nemcsak emberrel köti össze az embert, hanem mindennel, ami él. Úgy születünk e világra, hogy létezik bennünk valami, ami saját képmása után szomjazik attól a pillanattól fogva, hogy élünk és mozgunk. Valószínűleg e törvénnyel áll összhangban, hogy a csecsemő tejet szopik anyja kebeléből, s e hajlam fejlődik azután tovább, ahogy természetünk kibontakozik. Szellemi természetünkben homályosan mintha teljes lényünk kicsinyített mását látnánk, melyről azonban lehullott minden, amit elítélünk vagy megvetünk; az eszményi ősképét mindennek, amit csak mint ragyogó és szeretetre méltó tulajdonságot képesek vagyunk az emberi természetnek tulajdonítani. Nem csupán külső lényünk képe ez, hanem a természetünket alkotó legapróbb részletek gyűjteménye; tükör, melynek felülete csak a tisztaság és fényesség formáit veri vissza: lelkünkön belüli lélek, amely saját Paradicsoma köré olyan kört von, melyet a fájdalom, a bánat és a gonosz nem merészel áthágni. Minden érzésünkkel őfelé repesünk, s szomjazzuk, hogy érzéseink hozzá hasonuljanak és megegyezzenek vele.
Percy Bysshe Shelley
Percy Bysshe Shelley
2 megjegyzés:
hmmm...talán a szerelem, nem más, mint egy tükör?...folyvást azon érzelmek tükröződnek vissza lüktető mellkasunk vörösében, amelyet átélve Őt kapjuk ajándékul...ha a szemébe nézünk megdobban egy szó, mely ajkunkra gurul; ha érintése selymébe öltözünk, elporladnak földi félelmek, és csak ez a mindenen túli örömérzet marad...hogy végre biztonságban tudjuk lelkünk folyvást védekezésre készülő szegletét, és mindenestül megadjuk magunkat a mezítelenre vetkőztetett érzelmeknek...
Csodaszép gondolatok éledtek ma (is) benned, Arozika...örömpercek ringattak itt...
Te a gondolatod is gyönyörű, igazi érentése a léleknek...
"Meleg szavak
mint összekulcsolódó kezek
és becézők
mint a kedves tekintete
színesek
mint a májusi zöld
és egyszerűek
mint a gyermeki mosoly"
KÖSZÖNÖM Tükör
Megjegyzés küldése