Márai Sándor :Egy nő

Ha naplót írnék, ezt jegyezném fel:
- Mi volt ebben a nőben olyan mulatságosan, olyan megvesztegetően
és lefegyverzően jelentéktelen, hogy rögtön oda kellett figyelni,
az érdekes, szép, hangos és rikító nők között? Valami volt benne,
valami szótlan és sugárzó.Az ember reánézett, s egyszerre megér-
tette, hogy eddig didergett, de most már elég odaülni e nő mellé,
s akkor majd nem fázik többé. Igaz, nem perzsel majd különösebb
forróság sem környezetében; ez a nö nem lángol. De melegít,mint
egy régi cserépkályha, mely tél elején egyszer illatos fahasábok
lángjától langyosodott át, s aztán csendesen parázslik tavaszig.
Ezért melléje ültem, különösebb remények vagy igények nélkül:
s melegedtem



Nincsenek megjegyzések: