Nagyon ne éld bele magad semmibe.
Azt akarom, ne csalódj,
azt akarom, erőd legyen;
erőd túlélni, amit nem akarsz:
erőd megmaradni egy helyen.
Lehet, azt kérem, amit nem akarsz,
lehet, nem azt adom, amit kérsz.
Nem vagyok senki.
Nem vagyok senki más,
csak egy botcsinálta ítész,
ki melletted áll és követ,
ki néha nap, néha árnyék,
erőd helyett gyenge bástyavár,
mely néha összedől, máskor feláll -
mint benned is a józan ész.
2 megjegyzés:
Hogy hogy emeled le a polcról és nyitod ki a könyveket ott ahol kell... és fűzöd föl őket ilyen csodás gyöngysorokká, amelyek nem csak a saját nyakadon csillognak de másokra is tökéletesen illenek... nem értem. Mindig azt választod ami passzol... ma smaragd, tegnap rubin, azelőtt igazgyöngy. Mennyi szín és mennyi fajta kő... Mind egyedi, magadra formált, mégis megosztható... Tényleg hihetetlen. Köszönöm. Jó itt Nálad!
Milyen szépen fogalmazol !
Szeretem ahogyan a szavakkal bánsz...csodás!
Évi ez van, csak úgy jön...akkor érzed amit most élek!
Szép hétvégét Neked!
Megjegyzés küldése