Kovács-Popa Daniela: Tudom mitől óvnád

...Tudom, mitől óvnád balga gyermekhitem
bús-árnyú szemed szüntelenül vigyáz
lobogó fáklyaként gyújtod fel a szíved,
csak lássam már végre, ki hogyan gyaláz...

Tudom, mitől óvnál, szinte könnyed indul
ruhám fodrába temeted a fejed
nyitott ajakkal, szótlan hozzám simulsz
bízva, reménykedve szorítod a kezem...

Tudom, mitől óvnád a szépre éhes szemem
az idegen világot is távol tartanád
mert félsz, hogy a leírt betűk tengerében
valódinak hiszem a hazug igazát...