Borisz Vasziljev

A síráshoz nemcsak a könny kell, ami kibuggyan csillogón a
szemszöglet táján, a síráshoz nemcsak a fájó, nehéz hang kell, - ami
zokogás - a síráshoz hangulat kell. Valami kínzó, gyötrő, szívet
szorító hangulat, ami úgy lepi meg az embert, mint váratlan baj.
Védelem nélkül találja, aztán belevész abba a hangulatba minden ami
vidámság, minden, ami mosoly, ami jó... Elszorul a szív,
keresztülvágtat az idegeken valami fájó érzés, ami a könnyhöz
igyekszik, aztán kifakasztja...
Ez a sírás.
Utána megkönnyebbül az ember, mintha a fájdalmat szépen kivették,
kisimították volna a szívéből, lecsendesedik, megpihen, s nemsokára
újra tud mosolyogni, nevetni.
Jaj annak, aki sírni nem tud...
Jaj , akinek kellene, és nem bír...