]ózsef Attila :Csend

Riasztó,mint a fölmorajló tenger
És mint a végtelen hó épp olyan.
Álarca mélyén bús Halál rohan-
Jaj,üstökömbe kap s én gyáva Ember

Remegve ejtem lelkemet elébe.
A szívem hallgatom-kopog-e még?
És megunom ez egyhangú zenét,
Pedig de jó,ha ver és nincsen vége.

Úgy érzem,mintha ingoványon járnék
És jaj süpped alattam a talaj,
De bennem még ellentállás szaval,

De fülemet betömte.-Ó,mi vár még
Reám,ki immár néma,hangtalan.
-Fejem lehajtva megadom magam.

Nincsenek megjegyzések: