A valódi szeretet nemcsak vonz bennünket – félünk is tőle. Túl sokat követel. Nem vagyunk még érettek rá. Mi még inkább csak „szeretgetünk", mint SZERETÜNK. Nemcsak a bátorságunk hiányzik hozzá, hogy a tűzbe ugorjunk, de sajnáljuk is, amit ilyenkor elveszítenénk. Ez az igazság.
Túl korán célba érni nem szabad. Nem is lehet. Meg kell érni rá.
Nem hiszem, hogy Edmund Hillary, a Mount Everest meghódítója örült volna annak, ha a gyötrelmesen hosszú és veszedelmes útja helyett egy angyal azonnal a világ legmagasabb hegységének a csúcsára repítette volna. Pedig ott állna, ahová örökké vágyódott, ahová mindig álmodta magát - csak éppen nem lenne az, aki: nem lenne Edmund Hillary.
A beteljesült álomnak csak akkor örülünk, ha mi magunk is beteljesedünk. És csakis akkor mondhatjuk, hogy egy élmény a miénk, ha megharcoltunk érte. Így vagyunk az igazi szeretettel is. Jó tudni, vagy legalábbis sejteni, hogy utunk végén mi vár majd ránk - de túl korán hozzájutni nem lehet, mert nem lesz a miénk. Elveszítjük. Ezért van az, hogy életünk során, ha meg is érint minket nem tudunk megmaradni sem a nagy szerelemben, sem a valódi szeretetben. Nem egyszer, százszor is kiesünk a Paradicsomból, vissza a közönybe, pedig tudjuk, hogy a szeretetben jó lenni. És mégis: marad a kizuhanás és a visszakapaszkodás, újra és újra, mert nem vagyunk még érették a boldogságra.
És nemcsak a szeretettől, az igazságtól is megretten a lelkünk. A „fény " a végső megismerést jelenti. A fénytől is félünk. Bántja a szemünket. Sokszor mondjuk, hogy vágyódunk az igazság megismerésére - és mégis, ha ott állunk a megismerés küszöbén, megrettenünk... mert... miért is ?... Nagy kérdés, hogy miért ?!... Megnéztem a félelmem okát, és ez volt benne: mert az árát, amit ez a nagy élmény kér tőlem, nem tudom meg fizetni! Láttam, mit kellene feláldoznom érte... És azt mondtam: Nem! Azt azért nem ado
A szeretethez meg kell érni.
Tudod, mit tapasztal az éretlen lélek a valódi szeretetben ?
Hogy unja.
Nem történik benne semmi.
Ötven éve élek egy boldog házasságban s az ismerőseim, akik néha irigyelnek minket, gyakran kérdik: nem unjátok még?
Megértem a kérdést.
A boldogság unalmas.
Nem történik benne semmi.
A boldogsághoz az kell, hogy semmi mást ne akarj. Elégedj meg azzal, hogy boldog vagy.
Minden más csak boldogtalanná tesz.
Túl korán célba érni nem szabad. Nem is lehet. Meg kell érni rá.
Nem hiszem, hogy Edmund Hillary, a Mount Everest meghódítója örült volna annak, ha a gyötrelmesen hosszú és veszedelmes útja helyett egy angyal azonnal a világ legmagasabb hegységének a csúcsára repítette volna. Pedig ott állna, ahová örökké vágyódott, ahová mindig álmodta magát - csak éppen nem lenne az, aki: nem lenne Edmund Hillary.
A beteljesült álomnak csak akkor örülünk, ha mi magunk is beteljesedünk. És csakis akkor mondhatjuk, hogy egy élmény a miénk, ha megharcoltunk érte. Így vagyunk az igazi szeretettel is. Jó tudni, vagy legalábbis sejteni, hogy utunk végén mi vár majd ránk - de túl korán hozzájutni nem lehet, mert nem lesz a miénk. Elveszítjük. Ezért van az, hogy életünk során, ha meg is érint minket nem tudunk megmaradni sem a nagy szerelemben, sem a valódi szeretetben. Nem egyszer, százszor is kiesünk a Paradicsomból, vissza a közönybe, pedig tudjuk, hogy a szeretetben jó lenni. És mégis: marad a kizuhanás és a visszakapaszkodás, újra és újra, mert nem vagyunk még érették a boldogságra.
És nemcsak a szeretettől, az igazságtól is megretten a lelkünk. A „fény " a végső megismerést jelenti. A fénytől is félünk. Bántja a szemünket. Sokszor mondjuk, hogy vágyódunk az igazság megismerésére - és mégis, ha ott állunk a megismerés küszöbén, megrettenünk... mert... miért is ?... Nagy kérdés, hogy miért ?!... Megnéztem a félelmem okát, és ez volt benne: mert az árát, amit ez a nagy élmény kér tőlem, nem tudom meg fizetni! Láttam, mit kellene feláldoznom érte... És azt mondtam: Nem! Azt azért nem ado
A szeretethez meg kell érni.
Tudod, mit tapasztal az éretlen lélek a valódi szeretetben ?
Hogy unja.
Nem történik benne semmi.
Ötven éve élek egy boldog házasságban s az ismerőseim, akik néha irigyelnek minket, gyakran kérdik: nem unjátok még?
Megértem a kérdést.
A boldogság unalmas.
Nem történik benne semmi.
A boldogsághoz az kell, hogy semmi mást ne akarj. Elégedj meg azzal, hogy boldog vagy.
Minden más csak boldogtalanná tesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése