Kalimonasz :Ünnep

Azt álmodtam, hogy mi valamennyien álmok vagyunk, és álmaink sosem érnek véget. Együtt szálltam a pislákoló csillagokkal a békés éjszakai égen.Egy hang megkérdezte:-- Milyennek találod a csillagokat?Azt válaszoltam:-- Olyanok, mint az emberek: szépek.-- Látod a földet is? -- érdeklődött a hang kedvesen --, ahol az emberek nyugovóra tértek, és békével a szívükben álmodnak az ünnepről, mely mindannyiuk számára közös, akár az élet.-- Élet? -- fordultam az ismeretlenhez --, az élet közös ünnep volna?-- Ha úgy akarod, igen. Egyetlen lélegzet, egyetlen égbolt, egyetlen mindenség... Mindez te lehetsz, ha úgy akarod, ám mindezek ellenkezőjét is választhatod... Rajtad múlik.-- Értem -- csodálkoztam --, de miért nem tudnak erről az emberek? Mindannyiunknak könnyebb volna.-- Mert másképp gondolkodnak.-- Éppen ettől szépek, ezernyi színben pompáznak, szikrázó fényük, varázslatos hangjuk káprázatossá teszi a földi világot.-- Jól látod -- dicsért meg a hang --, de az álom még nem ért véget, tündöklő színek sokasága vár rád... Menj, és élj, és álmodj. Álmok teremtik a földi élet igazi útját.-- Szeretnék valami szépet álmodni -- kértem tőle.-- Mi volna az? Mondd, hátha segíthetek -- simogatott meg selymes hangjával.-- Te segíteni tudsz nekem? -- Nem csak neked, bárkinek, aki kéri.-- Tedd fénylővé az ünnepünket, mindannyiunkét, minden parányi lélegzetét, minden égboltét, valamennyi mindenségét... Ha megteheted, ültess az emberi szívekbe egy-egy szál virágot, amelynek a neve: szeretet.-- Megtehetem -- mosolygott --, menj nyugodtan, és törődj az álmaiddal, a többit hagyd ránk, s mert kérted, a szeretet virágaival árasztjuk el a világot... Menj, és élj, és álmodj... mindig veled lesz a szeretet...