Kálnoky László Egy hiányérzet margójára

 ........................

Mivé válik az emlék
a felejtés vegykonyháján, ahol
ízetlenné és színtelenné pácolják,
gőzölik képmutató szakácsok
kenetteljes mozdulatokkal?

S mivé leszünk magunk,
mikor beleegyezésünket adjuk
az alvilági művelethez?
Részvétlenekké vagy tán cinkosokká?

Hiába néztük megrendülve végig
az értelmetlen szenvedést
- végül csak annyi volt a test,
 mint földre hullt, sötét ruhacsomó -,
ha egy homályos ablak áll utunkba,
ahol még az árnyék sem látszik át..