Tudom, hogyne tudnám, hogy egy íz,
egy dallam váratlan erővel kelti olykor életre régmúlt pillanatok emlékét.
De csak másodpercekre.
Elillan a káprázat, lehull a függöny és ismét nyakunkon a zsarnok jelen.
Pedig de gyönyörű is lenne, ha lehetne egy teába mártott süteményben fellelni egész múltunkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése