Kormányos Sándor :Fogódzkodnál
Zökken a szíved,
fölvert remények
riadnak újra
a semmire,
az elérhetetlent
nyújtóztad át
s most fogódzkodnál:
De nincs mibe...
fölvert remények
riadnak újra
a semmire,
az elérhetetlent
nyújtóztad át
s most fogódzkodnál:
De nincs mibe...
Kormányos Sándor:Sápadt csillagok
Hunyorgó sápadt csillagok
fényétől űzve átfutok
a bennem ziháló csend nyomán
terjengő sötét éjszakán.
Árnyak rohannak itt velem,
egyre növekvő félelem
borul fölém és mint a kés
hasít belém a rettegés.
Reszkető, űzött vad vagyok,
az éjszakákon átfutok
s gyötrődve lázas-céltalan
hajszolom tovább önmagam..
fényétől űzve átfutok
a bennem ziháló csend nyomán
terjengő sötét éjszakán.
Árnyak rohannak itt velem,
egyre növekvő félelem
borul fölém és mint a kés
hasít belém a rettegés.
Reszkető, űzött vad vagyok,
az éjszakákon átfutok
s gyötrődve lázas-céltalan
hajszolom tovább önmagam..
Takáts Gyula:Remény
A mindenség
értelme, hogy rendületlen mutassa lényegét?
Az életé,
hogy lássa és megismerje azt!
A költőé
a vers, amellyel kalitkát nyit és fészket rak a madárnak,
mely mindenben ott rejti szárnyát és szavát…
Ezért kutass!
Kutasd az anyagból – melynek szíved is része –, és a
térből – melynek a lelked is része – e rácsokat préselő idő
ajtaját… Kutasd a holt és leveles agancsok fészket rejtő
mértanát.
Ezért keress!
Keresd mindenben a rejtett barlangok és források értelmes
és lelkes térképrendszerét.
Ezért írj!
Irjad meg a fehér lapok műhelyében azt a verset, melyben
ott kísért a kalitka ajtaja… Küszöbén e térkép mértana…
És udvarán ott zöldül az ág és csontos, éles ujjai között ott
zeng fészkében az a madár!
Fölöttük
és
fölöttünk
a többi a lelkiismeret dolga már!
értelme, hogy rendületlen mutassa lényegét?
Az életé,
hogy lássa és megismerje azt!
A költőé
a vers, amellyel kalitkát nyit és fészket rak a madárnak,
mely mindenben ott rejti szárnyát és szavát…
Ezért kutass!
Kutasd az anyagból – melynek szíved is része –, és a
térből – melynek a lelked is része – e rácsokat préselő idő
ajtaját… Kutasd a holt és leveles agancsok fészket rejtő
mértanát.
Ezért keress!
Keresd mindenben a rejtett barlangok és források értelmes
és lelkes térképrendszerét.
Ezért írj!
Irjad meg a fehér lapok műhelyében azt a verset, melyben
ott kísért a kalitka ajtaja… Küszöbén e térkép mértana…
És udvarán ott zöldül az ág és csontos, éles ujjai között ott
zeng fészkében az a madár!
Fölöttük
és
fölöttünk
a többi a lelkiismeret dolga már!
Nádasdi Éva: Újfajta vendégség
"Csak kissé lábujjhegyre állt a lelke:
Ki mindent tudott róla, már emelte,
S ráadta isteni természetét."
Rilke
A szeretet nem szól.
Majdnem néma: vár.
A szeretet vár,
nem igér, nem csalogat,
szelíden, halkan befogad.
A szeretet ellen
nincsen semmiféle fegyver.
A szeretet vendége voltam,
s ki kellett dobni onnan.
Nem értettem az egyetlen csodát,
csinnadratta kellett, micsodák.
A szeretet egyhúrú dal,
majdnem jeltelen.
Mégis nekem szól. Nekem.
Ki mindent tudott róla, már emelte,
S ráadta isteni természetét."
Rilke
A szeretet nem szól.
Majdnem néma: vár.
A szeretet vár,
nem igér, nem csalogat,
szelíden, halkan befogad.
A szeretet ellen
nincsen semmiféle fegyver.
A szeretet vendége voltam,
s ki kellett dobni onnan.
Nem értettem az egyetlen csodát,
csinnadratta kellett, micsodák.
A szeretet egyhúrú dal,
majdnem jeltelen.
Mégis nekem szól. Nekem.
Maria Banus: Az öröm
öröm szólt:
ilyen vagyok.
Vagyok a föld,
és teher alatt roskadok.
Barlangból kikelt
félvad szellem,
hullámként török
hullámok ellen.
Csak töprengek
és kutatok.
S olykor,
mint a szívek,
falevelek
és furulyák,
dalba fogok.
Én híreket hozok
a vérből, a tűzből,
tüskés bozótból.
Csak egyet lehelek.
Kibomlok, mint a virág.
A karjaimba veszlek,
rátok török,
leverlek lábatokról,
sárkányok lesztek, gyermekek.
Majd újra felélesztelek.
S olykor
nem is vagyok
se szél,
se tűz,
se hullám,
csak hűvös lehelet,
visszhangként
zúgok bennetek!
Vagyok!
Majtényi Erik fordítása
ilyen vagyok.
Vagyok a föld,
és teher alatt roskadok.
Barlangból kikelt
félvad szellem,
hullámként török
hullámok ellen.
Csak töprengek
és kutatok.
S olykor,
mint a szívek,
falevelek
és furulyák,
dalba fogok.
Én híreket hozok
a vérből, a tűzből,
tüskés bozótból.
Csak egyet lehelek.
Kibomlok, mint a virág.
A karjaimba veszlek,
rátok török,
leverlek lábatokról,
sárkányok lesztek, gyermekek.
Majd újra felélesztelek.
S olykor
nem is vagyok
se szél,
se tűz,
se hullám,
csak hűvös lehelet,
visszhangként
zúgok bennetek!
Vagyok!
Majtényi Erik fordítása
Grigo Zoltán :Üzennek a hegyek
Ülök egy kidőlt fatörzsön,
Nem hallom a város zaját,
Kicsit szoknom kell a csendet,
Hogy halljam az erdők szavát.
Szívemhez nyújtóznak a hegyek,
Minden szépség és tisztaság
Hever most lábaim előtt,
És mint a lián, úgy fon át.
Itt vagyok, hol kócos felhők
Karcolják hegyek üstökét,
Égbenyúló csúcsok felett
Langyos esőket sír az ég.
Csak nézem, ahogy simogat
Csillogó sziklaköveket,
Lágyan zúgó patakot szül,
Lassan ballagó vizeket.
Lenézek a hegy lábához,
Ezüstlevelű fák alatt,
Tarka pillangók ébresztenek
Szívemben alvó álmokat.
Erdőillatot hord a szél,
Felém száll a város felett,
Régóta tudom, egy napon
Üzennek értem a hegyek.
Nem hallom a város zaját,
Kicsit szoknom kell a csendet,
Hogy halljam az erdők szavát.
Szívemhez nyújtóznak a hegyek,
Minden szépség és tisztaság
Hever most lábaim előtt,
És mint a lián, úgy fon át.
Itt vagyok, hol kócos felhők
Karcolják hegyek üstökét,
Égbenyúló csúcsok felett
Langyos esőket sír az ég.
Csak nézem, ahogy simogat
Csillogó sziklaköveket,
Lágyan zúgó patakot szül,
Lassan ballagó vizeket.
Lenézek a hegy lábához,
Ezüstlevelű fák alatt,
Tarka pillangók ébresztenek
Szívemben alvó álmokat.
Erdőillatot hord a szél,
Felém száll a város felett,
Régóta tudom, egy napon
Üzennek értem a hegyek.
Latinovits Zoltán
Szeretem a hajnalt, de mindig fáradt vagyok.
Szeretem a szavakat, az eget és a földet, az emberi lelket,
a Szépet.
Szeretek élni "mint halandók, míg meg nem halnak."
Szeretek játszani, "játékosan élni, mindig, mindig játszani."
Szeretem a színpadot és az utazást. Szeretek száguldani és pihenni.
Szeretem az érzést és az eszet, a szerelmet és a logikát.
Szeretem a felkelő és lenyugvó napot, a búcsút, az újért utazást.
Szeretem a lemondást, de nem mondok le semmiről.
Szeretem a pénzt és a tudást, mert evvel tehetem boldoggá az embereket.
Szeretem a színt és az árnyékot, a hegyet és a vizet.
Szeretm a Nőt, melyben a világ, magam, anyám és gyerekem megtalálom.
Szeretem a bordó bársony függönyt.
Szeretem a fát és a követ.
Szeretem a nyugalmat és a nyugtalanságot.
Szeretem a házakat és a hajókat.
Szeretem a szóvá mozgó betűket és a színdarabokat, a tanulmányokat és a novellát.
Szeretem a filozófiát, a magamét.
Szeretem az ősit, az egyszerűt, az antikot. - a modernt és vadat.
Szeretem az Embert
az Életet
az Istent
Szeretem a szavakat, az eget és a földet, az emberi lelket,
a Szépet.
Szeretek élni "mint halandók, míg meg nem halnak."
Szeretek játszani, "játékosan élni, mindig, mindig játszani."
Szeretem a színpadot és az utazást. Szeretek száguldani és pihenni.
Szeretem az érzést és az eszet, a szerelmet és a logikát.
Szeretem a felkelő és lenyugvó napot, a búcsút, az újért utazást.
Szeretem a lemondást, de nem mondok le semmiről.
Szeretem a pénzt és a tudást, mert evvel tehetem boldoggá az embereket.
Szeretem a színt és az árnyékot, a hegyet és a vizet.
Szeretm a Nőt, melyben a világ, magam, anyám és gyerekem megtalálom.
Szeretem a bordó bársony függönyt.
Szeretem a fát és a követ.
Szeretem a nyugalmat és a nyugtalanságot.
Szeretem a házakat és a hajókat.
Szeretem a szóvá mozgó betűket és a színdarabokat, a tanulmányokat és a novellát.
Szeretem a filozófiát, a magamét.
Szeretem az ősit, az egyszerűt, az antikot. - a modernt és vadat.
Szeretem az Embert
az Életet
az Istent
Julia Migenes
Hiszek abban, hogy létezik valami, ami segít majd nekem, ha hozzá fordulok. Például ha igazán pozitív módon járok el, hiszek abban, hogy ez a pozitív magatartás válaszra talál. Hiszek abban, hogy életemet a lehető legbecsületesebben, legtisztábban, legtiszteletreméltóbban, legőszintébben,
és nem erőlködve vezessem.
és nem erőlködve vezessem.
Latinovits Zoltán
Sohase nyertem, de amit magam megküzdöttem, meg is tartottam. Nem bántam meg semmit, igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darabka kék eget tartani. Megmaradtam embernek, szigetnek, csodálkozónak, reménykedőnek, győzelemre törőnek, gondolkodónak. Megmaradt szívem szeretete, gyűlöletem; és minden felett megmaradtam folyton-keresőnek, "terepfelverőnek", lázadónak, életmentőnek, értelmezőnek, lassan bölcsülőnek, igazságkeresőnek, nevetőnek.
Jiddu Krishnamurti: A szenvedélyről
NEM LEHETSZ ÉRZÉKENY, ha nem vagy szenvedélyes. Ne félj ettől a szótól: szenvedély. A legtöbb vallási könyv, a legtöbb guru, mester és tanító azt mondja: "Vesd el a szenvedélyt". De ha elveted a szenvedélyt, hogyan válhatnál érzékennyé a rútra és a szépre, a suttogó falevelekre és a napnyugtára, a nevetésre vagy a sírásra? Hogyan válhatnál érzékennyé a szenvedélyre való képesség nélkül, melynek lényege az önfeladás? Uraim, kérem, hallgassanak meg, s ne kérdezzék, hogyan lehet szert tenni szenvedélyre. Tudom, önök éppen eléggé szenvedélyesek, amikor egy jó állásról, egy szerencsétlen flótás iránti gyűlöletről, vagy éppen féltékenységről van szó; de én valami teljesen másról beszélek - arról a szenvedélyről, amelyik szeret.
A SZERETET olyan állapot, amelyben nincsen "én"; olyan állapot, amelyben nincsen ítélkezés, s nincsen annak mérlegelése, vajon a szex helyes vagy helytelen, vagy hogy bármi is jónak vagy rossznak mondható. A szeretetnek nincsen köze az említett ellentétekhez. A szeretetben nem létezik ellentmondás. És hogyan szerethet az, aki nem szenvedélyes? Hogyan lehet valaki érzékeny szenvedély nélkül? Érzékenynek lenni annyi, mint érezni azt, aki melletted ül; annyi, mint látni a város rútságát nyomorával, szennyével és szegénységével; annyi, mint meglátni a folyó, a tenger, az ég szépségét. Ha valaki nem szenvedélyes, hogyan érzékelhetné mindezeket?
Hogyan érezne egy mosolyt, egy könnyet?
A szeretet - ebben megerősíthetem önöket - szenvedély.
(Az élet könyve - Rákos Péter fordítása)
A SZERETET olyan állapot, amelyben nincsen "én"; olyan állapot, amelyben nincsen ítélkezés, s nincsen annak mérlegelése, vajon a szex helyes vagy helytelen, vagy hogy bármi is jónak vagy rossznak mondható. A szeretetnek nincsen köze az említett ellentétekhez. A szeretetben nem létezik ellentmondás. És hogyan szerethet az, aki nem szenvedélyes? Hogyan lehet valaki érzékeny szenvedély nélkül? Érzékenynek lenni annyi, mint érezni azt, aki melletted ül; annyi, mint látni a város rútságát nyomorával, szennyével és szegénységével; annyi, mint meglátni a folyó, a tenger, az ég szépségét. Ha valaki nem szenvedélyes, hogyan érzékelhetné mindezeket?
Hogyan érezne egy mosolyt, egy könnyet?
A szeretet - ebben megerősíthetem önöket - szenvedély.
(Az élet könyve - Rákos Péter fordítása)
Jiddu Krishnamurti: A szépségről
SZENVEDÉLY NÉLKÜL hogyan létezhetne szépség? S ezen nem képek, épületek, festmények és hasonlók szépségét értem. Ezek mind meghatározott fajta szépséggel bírnak. Bármi, amit ember alkotott, legyen az katedrális, kép, vers vagy szobor, lehet szép vagy nem szép. De van egyfajta szépség, ami, ha nincsen jelen szenvedély, elérhetetlen az érzések, a gondolatok és a tudat számára.
TEHÁT NE ÉRTSÜK FÉLRE a szót: szenvedély. Ez nem jelent semmi elvetendőt: az nem valami, amit meg lehet vásárolni, s nem is az, ami romantikus beszélgetés témája lehet. Semmi köze nincsen az érzelmeskedéshez, az érzelmekhez; a szenvedély láng, mely elemészt mindent, ami hamis.
És mi mindig pokolian félünk ettől a lángtól, mert ha életre kel, hamuvá égeti minden féltett kincsünket, mindent, amit az életünkben fontosnak mondunk.
(Az élet könyve - Rákos Péter fordítása)
TEHÁT NE ÉRTSÜK FÉLRE a szót: szenvedély. Ez nem jelent semmi elvetendőt: az nem valami, amit meg lehet vásárolni, s nem is az, ami romantikus beszélgetés témája lehet. Semmi köze nincsen az érzelmeskedéshez, az érzelmekhez; a szenvedély láng, mely elemészt mindent, ami hamis.
És mi mindig pokolian félünk ettől a lángtól, mert ha életre kel, hamuvá égeti minden féltett kincsünket, mindent, amit az életünkben fontosnak mondunk.
(Az élet könyve - Rákos Péter fordítása)
Jiddu Krishnamurti: A csöndről
A TUDATOT ismerjük - ismerjük, mert megtapasztaltuk. S mi ezzel a mértékkel próbáljuk kimérni a kimérhetetlent. Ám az ismert magától értetődő módon sohasem ismerheti meg az ismeretlent; csak arról tudhat, amit megtapasztalt, amit elgondolt, amit összegyűjtött. Vajon képes-e a tudat belátni saját képtelenségét arra, hogy megismerje azt, ami nem megismerhető?
AMIKOR nagyon világosan látom, hogy tudatom képtelen feltárni a feltáratlant - egyszerre tökéletes csönd lesz belül. Ha viszont azt érzem, hogy meg tudom ragadni az ismeretlent az ismert által nyújtott eszközökkel, rengeteg zajt csapok; beszélek, osztályozok, válogatok, s próbálok utat törni a célom felé. De ha a tudat felismeri teljes képtelenségét az ismeretlen megismerésére, ha megérti, hogy egyetlen lépést sem tehet a feltáratlan felé - akkor mi történik?
Az elme tökéletesen elcsöndesedik. Nem azért, mert kétségbe esett; hanem azért, mert többé nem törekszik semmi után.
A KERESÉS csak az ismertnek az ismert felé való mozgásformája lehet, s a legtöbb, amit a tudat tehet, annyi, hogy beismeri: ez a tevékenység sohasem fogja feltárni a feltáratlant. Az ismert bármely aktivitása a már megismertek körén belül marad. Pontosan ez az, amit meg kell érteni; mindössze ezt kell a tudatnak belátnia. Ezután - minden késztetés, minden szándék nélkül - az elme elcsöndesedik.
ÉSZREVETTÉK-E, hogy a szeretet: csönd? Amikor fogjuk a másik kezét, vagy szeretettel nézünk egy gyerekre, vagy amikor magunkba fogadjuk egy este szépségét? A szeretet nem múlt és jövő, s nem az a csönd e kivételes állapota sem. És e nélkül a csönd nélkül, mely egy a tökéletes ürességgel, nem létezik teremtés. Élhetsz bár képességeidnek teljes birtokában, mégis, ahol nincsen teremtés, ott megjelenik a rombolás, a romlás, és a tudat elsötétedik.
AMIKOR viszont az elme üres és csöndes, és a teljes ön-tagadás állapotában van - ami nem vak üresség és nem is önmegtagadás, hanem egy egészen sajátságos állapot, melyben minden gondolat megszűnik - csak akkor válik lehetővé, hogy az, ami megnevezhetetlen, a létezésbe lépjen.
(Az élet könyve - Rákos Péter fordítása)
AMIKOR nagyon világosan látom, hogy tudatom képtelen feltárni a feltáratlant - egyszerre tökéletes csönd lesz belül. Ha viszont azt érzem, hogy meg tudom ragadni az ismeretlent az ismert által nyújtott eszközökkel, rengeteg zajt csapok; beszélek, osztályozok, válogatok, s próbálok utat törni a célom felé. De ha a tudat felismeri teljes képtelenségét az ismeretlen megismerésére, ha megérti, hogy egyetlen lépést sem tehet a feltáratlan felé - akkor mi történik?
Az elme tökéletesen elcsöndesedik. Nem azért, mert kétségbe esett; hanem azért, mert többé nem törekszik semmi után.
A KERESÉS csak az ismertnek az ismert felé való mozgásformája lehet, s a legtöbb, amit a tudat tehet, annyi, hogy beismeri: ez a tevékenység sohasem fogja feltárni a feltáratlant. Az ismert bármely aktivitása a már megismertek körén belül marad. Pontosan ez az, amit meg kell érteni; mindössze ezt kell a tudatnak belátnia. Ezután - minden késztetés, minden szándék nélkül - az elme elcsöndesedik.
ÉSZREVETTÉK-E, hogy a szeretet: csönd? Amikor fogjuk a másik kezét, vagy szeretettel nézünk egy gyerekre, vagy amikor magunkba fogadjuk egy este szépségét? A szeretet nem múlt és jövő, s nem az a csönd e kivételes állapota sem. És e nélkül a csönd nélkül, mely egy a tökéletes ürességgel, nem létezik teremtés. Élhetsz bár képességeidnek teljes birtokában, mégis, ahol nincsen teremtés, ott megjelenik a rombolás, a romlás, és a tudat elsötétedik.
AMIKOR viszont az elme üres és csöndes, és a teljes ön-tagadás állapotában van - ami nem vak üresség és nem is önmegtagadás, hanem egy egészen sajátságos állapot, melyben minden gondolat megszűnik - csak akkor válik lehetővé, hogy az, ami megnevezhetetlen, a létezésbe lépjen.
(Az élet könyve - Rákos Péter fordítása)
Jiddu Krishnamurti: A szeretetről
Kérdés:
SZERETHETJÜK-E az igazságot anélkül, hogy egymást szeretnénk? Vagy szerethetünk-e valaki mást anélkül, hogy az igazságot szeretnénk? Melyiké az elsőbbség?
Krishnamurti:
A SZERETETÉ minden elsőbbség. Ahhoz, hogy szerethesd az igazságot, meg kell ismerned az igazságot, ám az igazság megismerése egyenlő annak tagadásával. Ami megismerhető, az nem az igazság, mert ami az idő foglya, az többé már nem az igazság. Az igazság állandó mozgásban van, ezért nem mérhető az időben és szavakkal; akárhogy igyekezünk is megragadni, kifolyik az ujjaink közül. Így hát az igazságot szeretni ugyanazt jelenti, mint ismerni az igazságot - az ember nem szerethet valamit, amit nem ismer. De az igazság nem könyvekben, bálványimádásban, templomokban keresendő. Megtalálni csak a történésekben, az élet áramában, a gondolkodás folyamatában lehet.
ÉPPEN EZÉRT a szereteté az elsőbbség - s ez magától érthető, hiszen az ismeretlen utáni vágy nem más, mint a szeretet. Nem juthatsz az ismeretlen nyomába anélkül, hogy kapcsolatba ne lépnél másokkal. Sohasem találhatod meg a valóságot, Istent, vagy amilyen néven nevezed, ha elhatárolod magad másoktól. Az ismeretlent csak a kapcsolatokban található meg, akkor, amikor az ember az emberrel kapcsolatba lép.
AZ EMBER, az emberiség szeretete nélkül nem létezik a valóság megragadása; mert amikor megismerek - vagy legalábbis megpróbálok megismerni - e kapcsolatban magamat kezdem feltárni. A kapcsolat tükör, melyben felfedezem magam, de nem a "magasabb" énemet, hanem saját valóm teljes működését.
HA NEM TUDOM, hogyan szeresselek téged, akivel kapcsolatban vagyok, hogyan kutathatok a valóság után, és hogyan szerethetem meg azt? Nélküled én sem vagyok. Én nem létezhetek tőled függetlenül, nem létezhetek mindenkitől elkülönülve. Így hát a kapcsolatunkban, a te és énköztem levő kapcsolatban elkezdem magamat megérteni; és amikor magamat megértem, az a bölcsesség kezdete, nemde? Így át a valóság keresése a szeretet születése egy kapcsolatban. Hogy valamit szerethess, ismerned, értened kell. Hogy szeresselek, ismernem kell téged, érdeklődnöm kell, kutatnom kell, ki vagy, fogékonynak kell lennem minden hangulatodra, változásodra, s ki kell lépnem saját törekvéseim, céljaim, vágyaim zárlatából. És megismerve téged elkezdem felfedezni saját magam. Nélküled nem léteznék; és ha nem értem meg ezt a kapcsolatot közted és köztem, hogyan létezhetne szeretet? És szeretet nélkül pedig nem lenne keresés.
A PROBLÉMÁNK EZ: hogyan képes egy hideg szív, egy üres szív megismerni az igazságot? Nem képes, sehogy sem. Az igazság nem valami távoli dolog. Nagyon is közel van, csak éppen mi nem tudjuk, hogyan lássunk neki a keresésének. Hogy keresni tudjuk, meg kell értenünk a kapcsolatainkat, nem csak az emberekkel fennállókat, hanem a természettel, az eszmékkel kialakítottakat is. Meg kell értenem a kapcsolatomat a földdel és az eszmékkel éppúgy, ahogy a kapcsolatomat veled; és hogy megérthessem, nyitottá kell válnom.
HOGY MEGÉRTSELEK, nyitottá kell válnom feléd, befogadóvá kell válnom, nem tarthatok magamban semmit, nem folytathatom az elkülönülés játékait. A megértésben ott az igazság, s hogy megérthess bármit, szeretned kell; mert szeretet nélkül nincsen megértés. Így hát nem az emberé vagy az igazságé az elsőbbség, hanem a szereteté; és a szeretet csak olyan kapcsolatban jöhet létre, ahol megértés van, ami azt jelenti, ha nyitott vagy a kapcsolatra, akkor nyitott vagy a valóságra (realitásra) is. Az igazságot nem lehet szólítani, annak magától kell eljönnie hozzád.
AZ IGAZSÁG KERESÉSE egyenlő az igazság tagadásával. Az igazság akkor jön el hozzád, amikor nyitott vagy, amikor magadban minden gátat, akadályt megszüntettél, amikor a gondolkodás, a létrehozás és megvalósítás buzgalma elcsitul, amikor az elme nagyon nyugodt lesz - sem szavak, sem mantrák nem erőltetik, vonszolják, hipnotizálják. Az igazságnak el kell jönnie. Amikor a tevékeny elme az igazságot űzi, hajszolja, csupán saját önérdekét követi. Ezért az igazság megszökik előle. A tevékeny elmét csak emberi kapcsolatban lehet megfigyelni, s a megértéséhez szeretet kell. Szeretet nélkül nincsen keresés.
(Az élet könyve - Rákos Péter fordítása)
SZERETHETJÜK-E az igazságot anélkül, hogy egymást szeretnénk? Vagy szerethetünk-e valaki mást anélkül, hogy az igazságot szeretnénk? Melyiké az elsőbbség?
Krishnamurti:
A SZERETETÉ minden elsőbbség. Ahhoz, hogy szerethesd az igazságot, meg kell ismerned az igazságot, ám az igazság megismerése egyenlő annak tagadásával. Ami megismerhető, az nem az igazság, mert ami az idő foglya, az többé már nem az igazság. Az igazság állandó mozgásban van, ezért nem mérhető az időben és szavakkal; akárhogy igyekezünk is megragadni, kifolyik az ujjaink közül. Így hát az igazságot szeretni ugyanazt jelenti, mint ismerni az igazságot - az ember nem szerethet valamit, amit nem ismer. De az igazság nem könyvekben, bálványimádásban, templomokban keresendő. Megtalálni csak a történésekben, az élet áramában, a gondolkodás folyamatában lehet.
ÉPPEN EZÉRT a szereteté az elsőbbség - s ez magától érthető, hiszen az ismeretlen utáni vágy nem más, mint a szeretet. Nem juthatsz az ismeretlen nyomába anélkül, hogy kapcsolatba ne lépnél másokkal. Sohasem találhatod meg a valóságot, Istent, vagy amilyen néven nevezed, ha elhatárolod magad másoktól. Az ismeretlent csak a kapcsolatokban található meg, akkor, amikor az ember az emberrel kapcsolatba lép.
AZ EMBER, az emberiség szeretete nélkül nem létezik a valóság megragadása; mert amikor megismerek - vagy legalábbis megpróbálok megismerni - e kapcsolatban magamat kezdem feltárni. A kapcsolat tükör, melyben felfedezem magam, de nem a "magasabb" énemet, hanem saját valóm teljes működését.
HA NEM TUDOM, hogyan szeresselek téged, akivel kapcsolatban vagyok, hogyan kutathatok a valóság után, és hogyan szerethetem meg azt? Nélküled én sem vagyok. Én nem létezhetek tőled függetlenül, nem létezhetek mindenkitől elkülönülve. Így hát a kapcsolatunkban, a te és énköztem levő kapcsolatban elkezdem magamat megérteni; és amikor magamat megértem, az a bölcsesség kezdete, nemde? Így át a valóság keresése a szeretet születése egy kapcsolatban. Hogy valamit szerethess, ismerned, értened kell. Hogy szeresselek, ismernem kell téged, érdeklődnöm kell, kutatnom kell, ki vagy, fogékonynak kell lennem minden hangulatodra, változásodra, s ki kell lépnem saját törekvéseim, céljaim, vágyaim zárlatából. És megismerve téged elkezdem felfedezni saját magam. Nélküled nem léteznék; és ha nem értem meg ezt a kapcsolatot közted és köztem, hogyan létezhetne szeretet? És szeretet nélkül pedig nem lenne keresés.
A PROBLÉMÁNK EZ: hogyan képes egy hideg szív, egy üres szív megismerni az igazságot? Nem képes, sehogy sem. Az igazság nem valami távoli dolog. Nagyon is közel van, csak éppen mi nem tudjuk, hogyan lássunk neki a keresésének. Hogy keresni tudjuk, meg kell értenünk a kapcsolatainkat, nem csak az emberekkel fennállókat, hanem a természettel, az eszmékkel kialakítottakat is. Meg kell értenem a kapcsolatomat a földdel és az eszmékkel éppúgy, ahogy a kapcsolatomat veled; és hogy megérthessem, nyitottá kell válnom.
HOGY MEGÉRTSELEK, nyitottá kell válnom feléd, befogadóvá kell válnom, nem tarthatok magamban semmit, nem folytathatom az elkülönülés játékait. A megértésben ott az igazság, s hogy megérthess bármit, szeretned kell; mert szeretet nélkül nincsen megértés. Így hát nem az emberé vagy az igazságé az elsőbbség, hanem a szereteté; és a szeretet csak olyan kapcsolatban jöhet létre, ahol megértés van, ami azt jelenti, ha nyitott vagy a kapcsolatra, akkor nyitott vagy a valóságra (realitásra) is. Az igazságot nem lehet szólítani, annak magától kell eljönnie hozzád.
AZ IGAZSÁG KERESÉSE egyenlő az igazság tagadásával. Az igazság akkor jön el hozzád, amikor nyitott vagy, amikor magadban minden gátat, akadályt megszüntettél, amikor a gondolkodás, a létrehozás és megvalósítás buzgalma elcsitul, amikor az elme nagyon nyugodt lesz - sem szavak, sem mantrák nem erőltetik, vonszolják, hipnotizálják. Az igazságnak el kell jönnie. Amikor a tevékeny elme az igazságot űzi, hajszolja, csupán saját önérdekét követi. Ezért az igazság megszökik előle. A tevékeny elmét csak emberi kapcsolatban lehet megfigyelni, s a megértéséhez szeretet kell. Szeretet nélkül nincsen keresés.
(Az élet könyve - Rákos Péter fordítása)
Jiddu Krishnamurti: A figyelemről
ÜLTÉL-E MÁR nagyon csendesen, úgy, hogy figyelmedet nem összpontosítottad semmire, nem erőltetted a koncentrációt, s hogy mindeközben a tudatod nagyon nyugodt, valóban mozdulatlan maradt?
EBBEN AZ ÁLLAPOTBAN minden hang eljut hozzád. Ilyenkor a távoli zajokat éppúgy meghallod, mint a közeliket, az éppen keletkezőket - ami azt jelenti, hogy tényleg mindent hallasz. A tudatod nincsen egyetlen szűk, kicsiny csatornába kényszerítve. Ha ezen a módon tudsz hallgatózni, az erőfeszítés nélküli figyelem állapotában, azt fogod találni, hogy egy különleges változás indul meg a bensődben, egy változás, mely akaratod és kérésed nélkül történik; s e változásból hatalmas szépség és mélyreható belátás fakad.
(Az élet könyve - Rákos Péter fordítása)
EBBEN AZ ÁLLAPOTBAN minden hang eljut hozzád. Ilyenkor a távoli zajokat éppúgy meghallod, mint a közeliket, az éppen keletkezőket - ami azt jelenti, hogy tényleg mindent hallasz. A tudatod nincsen egyetlen szűk, kicsiny csatornába kényszerítve. Ha ezen a módon tudsz hallgatózni, az erőfeszítés nélküli figyelem állapotában, azt fogod találni, hogy egy különleges változás indul meg a bensődben, egy változás, mely akaratod és kérésed nélkül történik; s e változásból hatalmas szépség és mélyreható belátás fakad.
(Az élet könyve - Rákos Péter fordítása)
Jiddu Krishnamurti: A kivetítésről
HOGYAN SZOKTÁL a világra figyelni? A kivetítéseiddel, a kivetítéseiden át hallgatsz-e másokat - az ambícióidon, vágyaidon, félelmeiden és aggodalmaidon keresztül?
ÚGY FIGYELSZ-E, hogy csak azt halld, amit hallani akarsz, ami kielégít, ami örömet szerez, ami vigaszt vagy a szenvedéseidre enyhülést nyújt? Mert ha arra figyelsz, ami a vágyaid szűrőjén átszivárog, akkor nyilvánvalóan a saját hangodat, a vágyaid szavát hallgatod.
S VAJON LÉTEZIK-E más formája is a figyelemnek? Nem a legfontosabb-e, hogy megtaláljuk, hogyan figyeljünk nemcsak arra, amit nekünk mondanak, hanem az égvilágon mindenre - az utca zajára, a madarak csiripelésére, a villamos zörgésére, a tenger morajára, a feleség, a férj, a gyermek, a barát hangjára, a csecsemősírásra?
AMIKOR MÁSOKRA FIGYELSZ, csak akkor figyelsz igazán, ha nem a saját kivetített vágyaid szűrőjén át hallod a hangokat. Vajon félretehetjük-e az összes szűrőt, melyen át figyelünk, s képesek lehetünk-e a valódi figyelemre?
(Az élet könyve - Rákos Péter fordítása)
ÚGY FIGYELSZ-E, hogy csak azt halld, amit hallani akarsz, ami kielégít, ami örömet szerez, ami vigaszt vagy a szenvedéseidre enyhülést nyújt? Mert ha arra figyelsz, ami a vágyaid szűrőjén átszivárog, akkor nyilvánvalóan a saját hangodat, a vágyaid szavát hallgatod.
S VAJON LÉTEZIK-E más formája is a figyelemnek? Nem a legfontosabb-e, hogy megtaláljuk, hogyan figyeljünk nemcsak arra, amit nekünk mondanak, hanem az égvilágon mindenre - az utca zajára, a madarak csiripelésére, a villamos zörgésére, a tenger morajára, a feleség, a férj, a gyermek, a barát hangjára, a csecsemősírásra?
AMIKOR MÁSOKRA FIGYELSZ, csak akkor figyelsz igazán, ha nem a saját kivetített vágyaid szűrőjén át hallod a hangokat. Vajon félretehetjük-e az összes szűrőt, melyen át figyelünk, s képesek lehetünk-e a valódi figyelemre?
(Az élet könyve - Rákos Péter fordítása)
Jiddu Krishnamurti: A hallgatásról
A FIGYELEM MŰVÉSZET, melyet nem könnyű elsajátítani - ám nagy szépség és mély megértés jár vele karöltve.
LÉNYÜNK KÜLÖNBÖZŐ MÉLYSÉGEI rezonálnak mindarra, amit hallunk,
de figyelmünk mindig előfeltételektől vagy sajátos szempontoktól terhes. Nem figyelünk csak úgy, egyszerűen; mindig közbeékelődik egy szűrő, a gondolataink, következtetéseink, előítéleteink szűrője.
A HALLGATÁSHOZ belső nyugalom kell, s még a befogadás erőltetésétől is meg kell szabadulni. Elengedett figyelemre van szükség. Ez az éber s mégis passzív állapot képes csak meghallani, mi rejlik a szavak értelmén túl. Mert a szavak összezavarnak: csupán az érintkezés felületes eszközei.
HOGY A SZAVAK ZAJÁN TÚL is képesek legyünk a kommunikációra, éberré s egyben passzívvá kell válnunk. Azok, akik a szeretet állapotában élnek, talán képesek figyelni - de igen-igen ritka, hogy igazán figyelő emberre akadjunk. Legtöbben eredményeket hajszolunk, célokat akarunk elérni; örökké legyőzünk és meghódítunk, s így elvész a figyelem.
PEDIG CSAK a figyelem állapotában csendül fel a szavak éneke.
(Az élet könyve - Rákos Péter fordítása)
LÉNYÜNK KÜLÖNBÖZŐ MÉLYSÉGEI rezonálnak mindarra, amit hallunk,
de figyelmünk mindig előfeltételektől vagy sajátos szempontoktól terhes. Nem figyelünk csak úgy, egyszerűen; mindig közbeékelődik egy szűrő, a gondolataink, következtetéseink, előítéleteink szűrője.
A HALLGATÁSHOZ belső nyugalom kell, s még a befogadás erőltetésétől is meg kell szabadulni. Elengedett figyelemre van szükség. Ez az éber s mégis passzív állapot képes csak meghallani, mi rejlik a szavak értelmén túl. Mert a szavak összezavarnak: csupán az érintkezés felületes eszközei.
HOGY A SZAVAK ZAJÁN TÚL is képesek legyünk a kommunikációra, éberré s egyben passzívvá kell válnunk. Azok, akik a szeretet állapotában élnek, talán képesek figyelni - de igen-igen ritka, hogy igazán figyelő emberre akadjunk. Legtöbben eredményeket hajszolunk, célokat akarunk elérni; örökké legyőzünk és meghódítunk, s így elvész a figyelem.
PEDIG CSAK a figyelem állapotában csendül fel a szavak éneke.
(Az élet könyve - Rákos Péter fordítása)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

















































