Latinovits Zoltán

Szeretem a hajnalt, de mindig fáradt vagyok.
Szeretem a szavakat, az eget és a földet, az emberi lelket,
a Szépet.
Szeretek élni "mint halandók, míg meg nem halnak."
Szeretek játszani, "játékosan élni, mindig, mindig játszani."
Szeretem a színpadot és az utazást. Szeretek száguldani és pihenni.
Szeretem az érzést és az eszet, a szerelmet és a logikát.
Szeretem a felkelő és lenyugvó napot, a búcsút, az újért utazást.
Szeretem a lemondást, de nem mondok le semmiről.
Szeretem a pénzt és a tudást, mert evvel tehetem boldoggá az embereket.
Szeretem a színt és az árnyékot, a hegyet és a vizet.
Szeretm a Nőt, melyben a világ, magam, anyám és gyerekem megtalálom.
Szeretem a bordó bársony függönyt.
Szeretem a fát és a követ.
Szeretem a nyugalmat és a nyugtalanságot.
Szeretem a házakat és a hajókat.
Szeretem a szóvá mozgó betűket és a színdarabokat, a tanulmányokat és a novellát.
Szeretem a filozófiát, a magamét.
Szeretem az ősit, az egyszerűt, az antikot. - a modernt és vadat.
Szeretem az Embert
az Életet
az Istent