Alekszandr Blok :Carmen 9.

Szerelmünk nem madárkalitka,
De én tied vagyok!
És álmom egyre újraszítja
Lángoló alakod!

Igen, ragadozó kezedben,
Csaló szemedben ég
Rémálmom, hasztalan szerelmem,
A lázas éji ég.

Dalolni foglak, égi boltnak
Ajánlva hangodat!
Mint áldozópap, csillagoknak
Szentelve lángodat!

Hullámként, zúgó vers-vizekről
Folyóm ragad tova,
És Carmen, parfümöd kezemről
Le nem mosom soha...

És csendes éjen pillanatra,
Mint fellobbant parázs,
Megvillan hófehér fogakkal
Szép arcod, a csodás.

Reményem él, gyötrő, de édes,
Te - más földön talán -
Egyszer, titkolva bár, de mégis
Gondolni fogsz reám...

Az élet viharát megélten,
Csalódást és a bút -
E gondolat most újra kéljen,
Carmen, oly egyszerűn s fehéren,

Akár egy messzi út!