Alekszandr Blok :Carmen 8.

Éjsötét s vad éltem elfelejtett
Himnuszának visszhangja te vagy.
Carmen, oly bús, oly csodás szívemnek,
Hogy téged megálmodhattalak.

Már tavasz cseveg, csobog, megárad,
S én, vad álmok rabja, alva csak
Bűvölődöm; megvadít a bájad -
Mint gitárhúr, kasztanyettahang!

S te, akinek álmok közt visz útja,
Boldogabb idők trónjára ülsz,
Császárnő, rózsákkal koszorúzva,
Tündérmesék álmába merülsz.

Alszol, kígyó-gyűrűben, te édes,
Mákony altat, és meglátod azt
A morotvát, ahová elérhetsz,
És elérhetetlen álmomat.

Látsz alkonytalan napot s az égő,
Az imádott, elhagyott vidék
Dallal dalló s kékellve kéklő
Rezdületlen-boldog édenét.

Rezdületlen életedben csend ül,
Csak a lombok sátora alól
Hangod furcsa, mély csodája csendül,

S vad cigányszerelmekről dalol.