De lelkünk „atommagjában" kozmikus erők feszülnek. S ahogy az egész teremtést ez a „magenergia" és az elektromos és magnetikus erők játéka szüli, s a látható, tapasztalható anyagvilág nem más. mint megfagyott energia -úgy a szeretet is hűvösebb, lefokozottabb és élhetőbb, ha földi életünkben megvalósul. S ez így van jól. „Harminchat fokos láznál" többet nem bír el az emberi szervezet. Egy világ hasad szét ott, ahol a szigetelésen átüt az Igazi Szeretet. így rendült meg és omlott szét valaha a világ legnagyobb hatalma, Róma, így hasonlott meg magával Izrael, s változott meg gyökeresen a zsidó és sok-sok nép családjának története, sőt, az egész emberiség történelme, amikor Jézus és véle az Igazi Szeretet megjelent a világban. De ennél jóval kisebb léptékben is hasonló történik, ha kiszabadul a mélységből ez a vulkanikus szereteterő. Tudják ezt jól az írók, hogy mondjuk, egy Rómeó megtalálja ugyan örök szerelmét, Júliát, s közöttük eltéphetetlen vonzalom szövődik, szinte emberfeletti szerelem-energiából -lényük fölizzik és egymásba forr -, csakhogy körülöttük összedől a világ, családok, barátok s egy egész városállam sorsa megváltozik, sokan meghalnak, s ők is csak egy másik, nem földi síkon lehetnek boldogok. Sokan esnek tévedésbe, amikor ezt a kétféle szeretetet - az Igazi Szeretet atomerejét összetévesztik - a földi életet mozgató emberszeretet „gyengeáramú", a hétköznapi életünkre transzformált szelíd energiájával. Krisztus világosan megmondta, hogy az „én országom nem evilágból való", s ezért a szeretetének az az intenzitása, amelyet élt, s amelyet híveitől megkövetelt, mindenhol fölperzselte az ólmeleg közösségeket, a családi és faji összetartozás biztonságos kereteit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése