Ez az Igazi Szeretet mindannyiunkban él. Mint a „magenergia". Néha előtör - egy-egy szerelemben, barátságban, vagy bárhol, ahol az önfeláldozás teljessé válik. Ez az Igazi Szeretet villant föl ismerősömben, a halál-élmény pillanatában, erről mondta később, hogy igyekezett elfelejteni, mert élni vele a hétköznapokat nem lehetne. Egy biztos: ez az a Szeretet, mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantják a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése