Vajon gondolnak-e majd rá a fák? Vajon a tisztás emlékszi-e rá azután is? A nyomok, a nyomai tudni fogják-e, hogy ki hagyta itt őket? A küszöb, a favágótönk, a palló, az ösvény…
Harmat szitált az éjszakából. Szomorú csillagok virrasztottak. És a halál olyan közel volt, és minden más olyan távol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése