Boldog vagyok,
ahogy így szeretlek, így
ilyen forrón és fájdalmasan : élek,
hogy őrizzelek . már meg sem idézlek,
mégis itt vagy
. sorsomat figyelik
gyötrelmesen-szép álomszemeid,
s ahogy kigyúlnak régi tájak, évek,
kigyúlsz te is, s érzem . szívedben érzed
szívem vezeklő gyöngeségeit.
Ez a boldogság most, a fájdalom,
ez egyesít; legjobban ( óh, nagyon,
teljesen ! ) mikor édes arcodon
mosoly fut át, kissé gúnyos, de végképp
értő, bízó, s kezdi kötekedését :
"Így szeretnél akkor is, hogyha élnék?"
ilyen forrón és fájdalmasan : élek,
hogy őrizzelek . már meg sem idézlek,
gyötrelmesen-szép álomszemeid,
s ahogy kigyúlnak régi tájak, évek,
kigyúlsz te is, s érzem . szívedben érzed
szívem vezeklő gyöngeségeit.
Ez a boldogság most, a fájdalom,
ez egyesít; legjobban ( óh, nagyon,
teljesen ! ) mikor édes arcodon
mosoly fut át, kissé gúnyos, de végképp
értő, bízó, s kezdi kötekedését :
"Így szeretnél akkor is, hogyha élnék?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése