Szilágyi Hajni: ...holNap


Ne sírj, lesz holnap. Megígértem. Gyere, ne félj. Lesznek angyalok is. Hősök. Gyermekek. Szárnyak, hangos, boldog szeretések, lebegések, de lesz por, és lesz hamu is. Ne sírj. Most harangokat kondít a fáradt éjszaka, tegnapi felhőket bontanak a gyermekarcú istenek. Készül az új díszlet. Ne sírj. Csak öltözz fel jól. Gombold magadra a reményt. A tavaszt, a fényt. Gyere közelebb. Látod, nem vagyunk egyedül, körülöttünk nyüzsgő városok lélegeznek, mezők futnak a végtelenbe, új templomok, dombok, erdők, hegyek nőnek ki a semmiből. Ne sírj. Tedd szívemre tenyered, hallod - angyalok bim-bamolnak…

Ne sírj. Szemünkben a gyermekkor megkérgesedett, elfáradt, de a lassan zuhanó fényekben láthatjuk, ami volt, ami van. Ami csak ránk vár. Hömpölyög a világ. Már nem tévedhetünk el a nyújtózkodó sötétben. Mögöttünk vén őszök, gubbasztó tavaszok, mezítelen nyarak, előttünk összekapaszkodó rengetegek. Ne félj. Nincsenek már határok, se törvények, se szabályok. Szabad vagy, és benned én a legszabadabb.

Ne sírj. Talán, néha felszisszenünk az idegen, új világban, alvó csöndek közt járva, Embert keresve, Istent tagadva. Vedd fel a cipődet, hosszú lesz az út. Apátlan, anyátlan bolyongunk majd egy holnapban megírt vers sorai közt, és közben életes drámát játszunk nevetve a világ korhadt deszkáira állva. Nézd, arcunkra hull a csend, puhán betakarnak a tegnapok lázas vágyai. Hiszünk, szeretünk. Mindhalálig. Ne sírj. Csak a hiány, és a huzatos éjszakák ébresztenek fel minket néha majd, ha elhúzzák a nagy függönyt.

Ne sírj, kérlek, hisz az Édes, könnyű álmokat ígért nekünk…



Nincsenek megjegyzések: