Van fájdalom, oly hideg, mint a jég.
Ugye, perzselte már kezedet a kilincs fagya?
A lélek iszonya gránitként hűl ránk, belénk,
pánt vagy ék: préseli a kín robbanó dühét,
s ahogy, bár hő, roppant súlya alatt
dermedve feszül a lángtestű Nap,
dermed ő is, s a szorítása ég.
Vers lehet olyan hideg, mint a jég,
mint a jeges Hold: láttad ma, ahogy
a februári éjben ragyogott?
Gyönyörű volt! Tükörhalk énekét
hallgattam, s az űr csillagfény-neszét...
Szívem is csillag. Éget. Mint a jég
Ugye, perzselte már kezedet a kilincs fagya?
A lélek iszonya gránitként hűl ránk, belénk,
pánt vagy ék: préseli a kín robbanó dühét,
dermedve feszül a lángtestű Nap,
dermed ő is, s a szorítása ég.
Vers lehet olyan hideg, mint a jég,
mint a jeges Hold: láttad ma, ahogy
a februári éjben ragyogott?
Gyönyörű volt! Tükörhalk énekét
hallgattam, s az űr csillagfény-neszét...
Szívem is csillag. Éget. Mint a jég
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése