Gergely Ágnes : Szellemidézés

A félhomállyal idegyűjtlek:
a fotel fölött száll az újság,
a hamutartó fölött
parázs tartja a cigarettát.

Szótáraimon
átfúródik egy tekintet.
A szó sehol. A szem sehol.
Látom, hogy ideintett.

Látom benne a tárgyakat.
És vissza: minden tárgy, minden
szöglet, mélyedés, energia,
a fény minden megtöretése rávall.
Barokk gyönyörben egyesül
egy kitöltetlen férfi-körvonal
a tárgyak géniuszával.

Hozzámcsapódik a zene. Agresszív
hullámaival megemel, továbblök,
végigborít, estéli tenger.
Néhány négyzetcentiméternyi
szívóhatásból indul
s a végtelen mégsincsbe ér az ember.

Ordítsak? az se volna jobb.
Kezembe vájjak? vagy legyintsek?
Nem vitte többre, aki megfeszült,
 mint aki azt mondta: feszítsd meg.

Mind, akik a halálba mentek,
elszórták ingóságukat.
Drágább voltál az életemnél.
De ezzel nem mondtam sokat.