És nem lehetett szökni többet.
Nem lehetett, mintha csak zsinór lett volna a szívére kötve: az a szál visszahúzta. Oly kimondhatatlan sóvárgás volt benne: minden pillanatban inni vágyta a lányt,reszketett érte, hogy egy percre se maradjon el tőle…Nem tudta még, mi az, de valami roppant csoda remegtette, a lány hangja úgy verte a szívét, mint valami üvegcsengő muzsikája, a lány bátor szavai úgy csiklandozták: soha nem mert volna ily vakmerően heccelni valakit,szeme-szája nyitva maradt a meglepetéstől, ahogy csipkedni, szólni tudott ez az édes kislány. Senkitől se félt, semmitől se ijedt meg, mint a tűz sütött, az ember nem tudja miért, kipirult a közelében, mintha izzó melegség áradna belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése