Nagy István Attila :Ahogy elmentél

Ahogy elmentél, havazott a szívem,
nem csodálta senki a varázslatot.
Álltak, ettek, ittak,
beszélgettek valami semmiségről.
Pedig elmentél; utánad úszott
a bánat, mint valamikor régen,
az ünnepi mesében,
ha elment a legkisebb, aki jó volt.
Hiába hívtalak, üres szó volt
a könyörgés.
Lehajtottam a fejemet.
Láttad?

Nincsenek megjegyzések: