A jó versből, mely költészet ősanyagából készült, megmarad egy vagy több sor eszméletünkben .Az olvasó általában nem „tanul meg” verseket: csak elolvassa a verset, s aztán, amíg él, emlékszik erre a sorra:
”Még nyílnak a völgyben a kerti virágok” vagy:”Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal” vagy: „ Talpra magyar,hí a haza,” A jó vers átadja titkos sorát, azt, amely tartja a vers épületét. Az igazi vers valamely sorára mindig emlékezünk. Ez a sor, mely önkéntelenül megmarad az olvasók emlékezetében, a költő bizonyítéka és hitelének záloga.
Aztán vannak költők, akik kitűnő, de teljesen meddő verseket írnak: verseket, melyek nagylelkűek vagy hangosak , nemesek vagy emelkedettek: tartalmukat esetleg megjegyezzük , csak éppen nem emlékezünk soha többé egyetlen sorukra sem. Ezek a versek lehetnek érdekesek és nagyszerűek, de nem igazi versek. Hiányzik belőlük a sor , az a bizonyos sor,melyet nem értelmével alkotott a költő , hanem indulatával, sugallatával, szívével, látomásával. E sor nélkül csak kifogástalan verseket lehet írni: igaziakat soha.
”Még nyílnak a völgyben a kerti virágok” vagy:”Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal” vagy: „ Talpra magyar,hí a haza,” A jó vers átadja titkos sorát, azt, amely tartja a vers épületét. Az igazi vers valamely sorára mindig emlékezünk. Ez a sor, mely önkéntelenül megmarad az olvasók emlékezetében, a költő bizonyítéka és hitelének záloga.
Aztán vannak költők, akik kitűnő, de teljesen meddő verseket írnak: verseket, melyek nagylelkűek vagy hangosak , nemesek vagy emelkedettek: tartalmukat esetleg megjegyezzük , csak éppen nem emlékezünk soha többé egyetlen sorukra sem. Ezek a versek lehetnek érdekesek és nagyszerűek, de nem igazi versek. Hiányzik belőlük a sor , az a bizonyos sor,melyet nem értelmével alkotott a költő , hanem indulatával, sugallatával, szívével, látomásával. E sor nélkül csak kifogástalan verseket lehet írni: igaziakat soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése