Beszélj magadhoz, akárha én tenném, ahogy fáradt tükrödből feléd kapva, félelmeid leplét vonnám le rólad és látnád, hogyan foszlik fel
a sötét…szinte beléd mar a fény,édes fájdalom...élsz...
a sötét…szinte beléd mar a fény,édes fájdalom...élsz...
2 megjegyzés:
Jóég, Arozika, annyira megleptél ezzel...tudod, hogy szeretem a lélekblogodat, és itt mindig olyan mélyben megelevenedő írást olvashatok, és akkor itt van az én kis semmiségem...csak KÖSZÖNNI tudom, még a szavaim is összeakadnak, úgyhogy KÖSZÖNÖM.
Megnyugtató álmokat kívánok, rád mosolygó éjszakát!
Semmiség... lehet, hogy te úgy érzed... mindenesetre nekem
"olyan jólesett a szívnek, mint egy ajándék...."
..kell ennél több ,drága Moha ?
Én köszönöm , hogy olvashattam...
köszönöm a kedvességed....
köszönöm a mézszínű homokot..
Kívánom, hogy énekeljenek Neked a kutak ,végig-végig életed során!
KÖSZÖNÖM!
Megjegyzés küldése