Zúg, repes, árad a tücsökzene,
nem tűri, hogy gondolkozz: üteme,
szent ragály, elkap; mint már annyiszor!
Miért tetszik úgy? Oly szegényes, oly
együgyű és monoton ezeknek a
kis férgeknek öröme-bánata.
Miért tetszik hát? Talán mert olyan
eszelősen-gépies, oktalan,
mert olyan őrült - az, az őrület,
az fog meg benne: vadak, négerek
csörgőit rázza oly szörnyű indulat,
ahogy itt ez a sok tücsök mulat:
képzelj, barátom, valakit, aki
tavasztól őszig csak duhajkodik
s napi húsz órát dalol a maga
módján: szívében milyen mámora
lakik a létnek! Lehet primitív,
isteni az, óriás az a szív!
nem tűri, hogy gondolkozz: üteme,
szent ragály, elkap; mint már annyiszor!
Miért tetszik úgy? Oly szegényes, oly
együgyű és monoton ezeknek a
kis férgeknek öröme-bánata.
Miért tetszik hát? Talán mert olyan
eszelősen-gépies, oktalan,
mert olyan őrült - az, az őrület,
az fog meg benne: vadak, négerek
csörgőit rázza oly szörnyű indulat,
ahogy itt ez a sok tücsök mulat:
képzelj, barátom, valakit, aki
tavasztól őszig csak duhajkodik
s napi húsz órát dalol a maga
módján: szívében milyen mámora
lakik a létnek! Lehet primitív,
isteni az, óriás az a szív!
4 megjegyzés:
talán nem is számít milyen szeszélyes ez a nyár...(nálunk most ömlik az eső),igazán az a fontos amit mi gondolunk , érzünk ....amit a barátainktól kapunk.
Látod egy zord nyári napon is érezhetünk napfényt:)
Köszönöm Tükör!
Legyen olyan varázslatos a hétvégéd, mint ez a költemény!!!
valóban igazad van, a nyár elején tartunk még, és akár az ember élete elején, "hisztis kamaszkorát" éli az időjárás, most épp könnyeit ontja itt is...de amikor egy kedves rágondolás ér el hozzánk, szivárvány festődik az esőcseppek hátára, ahogy egy barát szava megcsillan gömbölyű formájukon :)
Csodálatos vers, nagyon szeretem Szabó Lőrincet, és éppen a múlt héten olvasgattam tőle magam is...de a Te szerkesztésedben mindig lelket kap, Tőled.
Nyugalmas, lélekpihentető álmokat kívánok, Arozika, és köszönöm, nagyon!
Békés hétvégét kívánok, sok pihenéssel!
mert szép, szeretettel:
"Tudom, semmi, de semmi közötök
hozzám, butuska tücskök a fű között,
mégis jólesik azt képzelni, hogy
mikor, így, este, ablakot nyitok,
nekem üzentek, sok hű kis barát,
lelkendezve, hogy csak szép a világ, –
és hogy amiként szobámba a rét
vigasznak lengeti be fűszerét,
a hömpölygő, meleg szénaszagot
s benne az ezer szikra csillagot
s a parázs holdat, ti is úgy külditek,
olyan lélekkel, köszöntésetek,
úgy építitek, hangokból, puha
zenéből, ide, az ágyam köré,
az izgatott nap romjai fölé,
azt, ami örömünk volt valaha,
közös örömünk: a nyugodt csodát,
a zengő, boldog, nyári éjszakát."
Szabó Lőrinc (A nyugodt csoda)
Gyönyörű gondolatok...Köszönöm a KÖLTŐ csodáját , köszönöm, hogy kis időre éreztem a nyarat... pillanatokra el tudtad felejtetni velem, hogy julius van..
olyan sok kérdésre nem találom a választ, talán nem is kéne keresni,talán hagyni kéne az időre.
Látod a kis képen már félig kibújt a nap, belülről kellene valahogy előcsalogatni...próbálgatom ,
de még mindig csak a pótolhatatlan veszteséget érzem...a hiányt...
Bocsáss meg Tükör, most ki kellett, hogy írjam az érzéseimet...
Köszönöm a barátságodat!
Soha ne érezd úgy, hogy bocsánatot kell kérned azért, mert érzel, félsz, könnyezel, vagy emlékezel...az emlékezés a legemberibb formája annak a bizonyítására, hogy igaz érzelmekbe bújt megannyi év, perc, pillanat...életünk utolsó percéig emlékeznünk kell arra, akivel összekötöttük önként a lelkünket; az éles fájdalmat majd fakítja a benned felkelő és Téged melegítő napocska, éppen ahogy szeretnéd...de nem kell felejteni, nem is lehet, nem is szabad, mert magunkba rejtve Őt tovább élünk; rámosolygunk majd idővel a rágondoló pillanatokra, a gyerekekre, akikben szintén Ő él tovább...a holnap folyvást elér minket, lábra állít és utunkra bocsát.
A legnagyobb csata odabent dől el, majd csitul a "harctér", de tudod, hogy "semmi sem jön se előbb, se később, pont akkor érkezik, amikor ideje van". Nem csitul, ameddig az idő bele nem simítja az elfogadást a lelkedbe, majd megérkezik ez is, nincs semmi baj az érzéseiddel.
Meg kell élned az érzéseidet bűntudat nélkül; anélkül, hogy sajnálnád, ha picit fogytán az erőd, vagy gyengeségnek éreznéd, vagy szégyellenéd. A szégyen az volna, ha nem ezek játszódnának le benned...
Ezeknek az érzéseknek az erőssége majd kíméletesebb lesz Hozzád...hidd el!
A július csupán egy hónap, egy nyári hónap, amelyben a napok ugyanolyannak tűnnek...tudom, számodra nem...de hidd el, nem a napokon múlik, sem az el nem múló szeretet, sem az emlékezés, sem a rágondolás...ne félj a napoktól, egyik sem erősebb Nálad, Arozika!
Legyen lélekbékés a napod, a hétvégéd ajándékozzon számtalan jól eső szépet Neked!
Köszönöm, hogy a nehéz időkben is barátod lehetek, és barátom vagy.
...és köszönöm, hogy megírtad az érzéseidet!
Ölellek!
*********
Igaza van a zen-mesternek, akitől megkérdezték a tanítványai: "Mester, honnét tudhatom, hogy van-e még dolgom a világon?" És a mester azt felelte: "Abból, hogy élsz."
Müller Péter
Megjegyzés küldése