Gárdonyi Géza : A madarak ébredése

Már csak azért is szeretek nyáron az erdőben lakni, hogy halljam
a madarak énekét.

Este meg éjjel csak a fülemile szól, azonban még pitymallani se kezd, már hallom a völgyből a fürj pitypalattyolását. Akkor van 3 óra.

Félórával később ébred a veresbegy, utána meg mingyárt a rigó.
Hej! a rigó az én kedves madaram! Különösen a sárgarigót szeretem.
Az úgy furulyázik, mintha tiszta ezüstből volna a furulyája, pedig semmilyen se kell neki.

A vizi madarak is akkor ébredeznek. No azok közül egy se kapna fizetést az énekes szinházban. Károgatnak, kattognak, sivalkodnak, kelepelnek.

Legkésőbb ébred a veréb. Van már néha öt óra is, mikor kidugja a buksi fejét a lombok közül és megszólal:
- Csiri-biri, csiri-biri.
Ami bizonyosan annyit jelent, hogy:

- Szerencsés jó reggelt kivánok.



Nincsenek megjegyzések: