Babits Mihály:Örökkék ég a felhők mögött

Ember vagyok, s hiszek egy emberben. Nem is az emberben.
Az ember vakon botorkál; de a világ nyitja és súgja útjait.
Az ember primitív lény, de az állat még primitívebb.
Nem állatot kívánok, nem is embert!
Többet!

S ha néha elfáradok, s az állatot és anyagot irígylem: ez nem
hitem megtörése, csak erőmé, mely nem semmi, de nem minden...
Derék erő, s majd megnyugszik egyszer, de nem fogy el. Hiszem...
Nyugodt kinccsé lesz és örök haszonná.




Nincsenek megjegyzések: