Richard Dehmel : Esőben

Az én időm a dús kemény vihar:
nyakam csuromvíz, hull a víz a fákra,
borzong a kert álomvert lombjaival,
az ágon ernyedtten vár a madárka.

Kukucskál a bús lombom át az ég,
mint hogyha sosem oszlanék a fölleg.
Most csendbe nézhet már a tájra szét
és megtekintheti a béna földet.

A fáradott világ oly lomha, agg.
Se kéj, se kín, a bú s közöny megülték.
Az űrbe mos a zajgó áradat
és minden szürke-szürke-egyre szürkébb.

Kosztolányi Dezső fordítása