Szeretett úgy öltözködni, mint egy zenebohóc, kinek éppen facér napja van, este elmarad az előadás.Ezért alkonyatkor, polgári ruhában sétálni megy a homályos utcákon. De az emberek megismerték,utánanéztek. Megismerték,akkor is, ha nem tudták, hogy költő.
" Valaki megy itt"-gondolták.-"Nem a mi világunkból való!Ki lehet?...Valami művész. Talán zenebohóc"
Mindent tudott önmagáról, majdnem mindent.Tudatosan öltözött facér zenebohócnak: vatermördszerű, kihajtós gallérokat viselt, vékony nyakkendőt vagy vastag, rojtos kendőt nyakában, fürtje homlokába csüngött. mindig irattáskát vitt útjaira, mintha fontos világi dolga is lenne,el kell adni vagy meg kell magyarázni valamit. Mikor beszélt,
az utcán egy iparossal, költővel vagy tábornokokkal, fejét hátravetette,
kényesen.Enyhén raccsolva mondott valamit. De a világ meghőkölt,
mert mindig az igazat mondta, mint a csillagok.
Gyémántsugara volt a szemének, áthatott minden puha emberi anyagon.Mindent tudott, mindent látott, mindent megértett.
Éppen ezért, semmit nem bocsátott meg.
Csak a rossz költők, az álírók bocsátanak meg szüntelen a világnak.
Ő csak látott és megállapított.De aztán örökre.
2 megjegyzés:
Nahát, Arozika, Márainak mindig is örök csodálója voltam, kevés szóval tökéletes képeket alkot lélekre, emberre és mindarra, ami körülvesz minket kívül-belül. Te pedig mindig tökéletes érzékkel kutatod fel ezeket, ahogyan épp a pillanatnyi érzés diktálja...
A Kosztolányi-füzéred ismételten megörvendeztetett, nagyon szeretem (de félek, már oly sok költőre írtam ezt), mit tehetek, ha a magyar költészetnél és irodalomnál, vagy e nyelven történő fordításnál nincs kifejezőbb.
Márai és Kosztolányi...mit mondhatnék? :)
Talán inkább csak úgy idetűzök egy nekem igen kedveset szeretettel, jó éjszakát kívánva és remélve, jól vagy:
Kosztolányi Dezső: Pille
Te mindig hátratekintesz, vagy mindig előre
szomorú szemeiddel. Figyeld inkább e pillét,
mely most erre röpül, egymásra ájult,
őrjöngő fejeink közt, teleszívja magát
a méz örömével, szárnyait veregetve
ragyog a napban, s úgy táncol hátra-előre,
mint emlék, útravaló, el-nem-múló ajándék,
a múltra, jövőre, hogy szinte mozdulatlan,
és túl a bolond időn áll, mint az örökkévalóság.
Hát igen, szívemhez közel állnak Ők...köszönöm a verset, mindig jó olvasni:)
....tudod mi jutott eszembe, egy szép idézet : "Mindig is érdekelt, mikor a pillangó elhagyja bábját, rájön-e, milyen gyönyörűvé vált, vagy örökké hernyónak látja magát. "
El vagyok én itt csendesen..., de most, hogy megjelentél ,
teljesen "fórumos" hangulatban érzem magam...régi szép idők...Küldök Neked én is valamit!
Nagyon, nagyon szép napot kívánok!
Húú...mindjárt augusztus ,lassan vége a nyárnak...el kell mennem Nyíregyházára:)
Megjegyzés küldése