Kovács András: Kicsi ajándék

Ránk rakódik a hétköznapok
piszkos, fáradt korma,
lelkünk ablakait belepi a por,
kincset érő a mélységekből
előbányászott mosoly.

2 megjegyzés:

tükör írta...

Mennyire tökéletes, és belülről melengető bejegyzés, Arozika...néhány sorba hogyan fér oly sok lélekérzés?...a másikra gondolás, a mosoly, a színek és önzetlen adás gondolata...milyen "kicsikből" lesz mégis olyan hatalmas az a jó, amit alkot bennünk...

Csodaszép...KÖSZÖNÖM

Szép álmokat kívánok, békés gondolatú éjszakát!

Arozika írta...

Ó, de jó, hogy még ide , benéztél!
Örülök, hogy megtaláltad :)
Én köszönöm Tükör a kedvességed!

...tőlünk valahová most eltűnt a nyár, remélem Nálatok már jobb a helyzet..

Nagyon szép napot kívánok,Tükör!