Müller Péter

Valahol azt olvastam, még gyerekkoromban, hogy az Isten minden ember születésekor egy színes kövecskét ad neki, ami őrzi az Ő magas származásának emlékét, és lényének, mint teremtménynek minden titkát.
Magyarul úgy hívjuk igazi valónkat, hogy ÖNMAGAM. Azért jó ez a szó, mert benne van a MAG. Lényem magja. Ez vagyok Én. És leszek ÉN
 - ha emlékszem magamra, s ha kibontom azt, amit önmagammal hoztam. Minden kövecske más. Ahogy nincs a fán két egyforma levél, úgy nincs két egyforma ember sem. Minden Varázskőnek egyénre szabott, titkos kódja van. Csak az tudhatja, aki kapta. S talán az, aki ebbe az isteni titokba belelát, s meg tudja fejteni az üzenetét. De ilyen ember nem igen van manapság. Ezért nem szabad elfeledkeznünk erről a Varázskőről! Mert akkor önmagunkat felejtjük el: nem tudjuk, hogyan működünk és nem értjük sorsunk problémáit sem. Szerencsés az, aki erről a kőről tud, és megfejti a titkát. Az ilyenre mondják, hogy ismeri Önmagát.
Nem a lelkét, nem a testét, nem a szenvedélyeit, hibáit, erényeit, lényének jó és rossz tulajdonságait, hanem Önmagát - aki mindezeknél jóval mélyebben lakik, s aki a Teremtő szellemével titkos kapcsolatban áll.
Amikor a görögök azt mondták: Ismerd meg Önmagadat! - erre a kövecskére gondoltak.
Én, ha valakivel komolyabban beszélgetek, ezt a Varázskövét próbálom megpillantani benne.
Mi van ráírva?
Ha el tudom olvasni: ismerem őt. Ha nem: akkor csak találgatom, hogy ki lehet. Nem könnyű feladat!
Mert ez a kő lelkünk legközepén, mélyen-mélyen a tudatunk felszíne alatt van és onnan hat - ha a hétköznapok sok földrengése és homokvihara be nem temette olyan mélyre, ahonnan már nem is érezzük hatását.
Valójában még a saját Varázskövemet is nehéz megtalálni, és gyakran megfeledkezem róla. De ha megvan: csodálatos!
Minden gondomat meg tudom oldani! És ilyenkor szeretek. Ez a rejtett kő ugyanis árasztja magából a szeretetet, s magához vonzza a többiek kövecskéit is. De Varázskő lehet egy gondolat is.


6 megjegyzés:

tükör írta...

Igazán gyönyörű a blogod, Arozika, van benne valami kellemesen természetes, biztosan a pipacsok és az egyedülálló lélekgondolatok varázsolják a lelkembe, ahogy egymásba rajzolódva érnek el az ember legmélyebb önmagába...

Néha önmagunkat keressük száz úton és gondolatok ezrein át, és mindig megtaláljuk, hidd el, kavicsok, lélekbölcseletek segítségével, vagy anélkül, csak merni kell meglátni azt, ami bennünk él, mert hisszük, hogy egyszer már rátaláltunk, de talán nem ugyanazt kell keresni, mert változunk...nem alapvető tulajdonságokban, lényünk magja ugyanaz marad örökké, de újabb és újabb gondolatok ágyazódnak meg bennünk, és újabb érzések, amelyeket hagyni kell, hogy ránk találjanak...talán ezek újabb és újabb kavicsok az életúton...

Na, megint az történt...elnézésedet kérem.
Legyen olyan napod, amilyennek ébredésedkor vágytad, találjanak Rád lélekölelő, békés gondolatok.
Kívánom!

Magdi írta...

Drága Mariann!
Gyönyörű blogodért megszeretnélek ajándékozni.
Látogass el blogomba.
Szeretettel.Magdi

Arozika írta...

Kedves vagy, hogy ezt írod, szeretem a pipacsot, szeretem az élet színeit..

Soha ne kérj tőlem elnézést...anyira örülök, hogy "az történik veled ", olvasva Téged megtelik a szívem békével, harmóniával.
Tudod Tükör , igazán csak a nagyok
árasztanak harmóniát:)

Én is kívánok Neked nagyon szép délutánt !

Arozika írta...

Drága Magdi!

Igazán köszönöm , hogy rám gondoltál!

Szép , békés délutánt kívánok!

Arozika írta...

...egy kérdés , hátha valaki tud segíteni..
Nem tudjátok véletlenül hová kell írnom, ha valami problémám van a blogommal, illetve a blogbejegyzések funkcióval , gondolom van valahol ilyen fórum, ha valaki tudná, megköszönném...

Arozika írta...

Akkor sem adom fel...