Helen Exley :Leányomnak

Gyakran eltűnődtem azon, mielőtt megérkeztél,
hogyan tudnék felnevelni egy lányt.
Bidres-bodros kislányt szeretnék vagy egy tömzsi,
eleven gyermeket? Azt akarom, hogy segítségemre legyen?
Hogy gondoskodjon rólam?
Vagy mindkettőt?
Nos, az álmaim nem teljesültek.
Egy teljesen egyedülálló, tökéletesen új,
zavarba ejtő, kiszámíthatatlan, ám elragadó
egyéniséget kaptam.
Téged.

Egy albumban tartom a fényképeidet -- mintha
meg tudnám őrizni a különböző pillanatokat --
a csecsemő, a tipegő kisgyermek, az iskolás lány,
a tinédzser. De mindez nem számít.
Vagy legalábbis nem igazán. Mert valamennyi
te vagy -- és valahányszor látom őket, azt
gondolom:
,,Ezek voltak a legszebb pillanatok".