Wass Albert: Magukrahagyottak

Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket és nem sírni,
amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb...


Akivel nem lehetett beszélni többé, akinek nem lehetett megmutatni egy különösen szép világot, akivel nem lehetett együtt hallgatni a madarak vidám csivitelését a park bokrai között, annak a lelki létezése kevés vigasztalást nyújtott az ilyen napokon. Annak a halálát szinte érezni és tapintani lehetett. Mindegy, hogy távozása óta mennyi esztendő telt el, s a megszokás apró pókhálószálai mennyire takarták el látszólag a hiány okozta űrt: az üresség, amit maga mögött hagyott, fájdalmas valóságként sajdult föl újra az asszony szívében...


Nincsenek megjegyzések: